10. nap Belorado – San Juan de Ortega

Csodás napom volt. Pedig éjszaka alig aludtam. Féltem a három hegytől, ezért nagyon rákapcsoltam hajnalban, de vagy szokom, vagy nem volt vészes.
Tosantos, Villambista, Espinosa del Camino és Villafranca Montes de Occa mind pár km-re van egymástól, ez is megtöri a gyaloglás monotóniáját.
Utána következik a két hegy, majd egy hosszú ereszkedő San Juan de Ortegaba.
Erdők övezték az utat, tölgy, bükk majd lucfenyő rengeteg. Hétvége van, a spanyolok is járják az utat. Meleg- szívű emberek. Kedvesen köszönnek, mosolyognak, segítőkészek.
– Szeretetmorzsák ezek a pillanatok egy idegen országban. Szeretet… Az igazi hajtóerő: SZER – ETET! Sőt! Táplál! Az igazi, az isteni, az feltétel nélküli. Én akkor tapasztaltam először ezt, amikor megszülettek a gyermekeim. Az egy csoda! Azt a Szeretetérzést leírni nem lehet, de a világ végére is elmennék érte.
– Ugyanakkor minden azzal kezdődik, hogy saját magunkat tudjuk elfogadni és szeretni. Tudatos legyen az önszeretetünk.
– A “Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”-ig eljutni a “Ha mindig csak megértek, hol maradok én?”-től (Szabó Lőrinc)”
– Életünk végéig egyensúlyozunk a kettő között, de olyat nem tehetünk, amiért kevésbé vagy jobban szeretne minket Isten!
Holnap Burgos nagyvárosába érkezem. 26 km-es út.
Igyekszem odaérni, hogy legyen idő várost nézni, fotózni!
A szavaim: Befogadom/Elengedem, Elfogadás, Elengedés, Tolerancia.
Szép délutánt!