24. nap Molinaseca - Cacabelos

Ma csak 7 után indultam, mert Ponferrada 6 km-re volt, és a boltok 10-kor nyitnak, nekem meg a közelgő esős és hideg Galícia miatt be kellett szereznem meleg ruhákat. Láttam, hogy gyakorlott zarándoktársaim már hordják őket reggelente.
Mellém szegődött a 68 éves kaliforniai Diana, aki hihetetlenül fitt. Jó órát beszélgettünk, aztán csatlakozott hozzánk egy spanyol úr, én meg udvariasan elköszöntem, hogy szokásos reggeli rutinomat elvégezzem: telefon a férjemnek, gazdagréti áhítat meghallgatása, a nap összerakása fejben.
Ma ruhaboltot is keresnem kellett. Nem hiszitek el, min akad meg a szemem a virtuális térképen: Decathlon!!! És 9-kor nyit, és csak pár km kitérő, ami belefér a könnyű napba.
A gyönyörű várost fél kilencig végigjártam, kakaóztam egyet, pirított croissant kaptam hozzá vajjal és lekvárral. Mennyei volt.
Nyitás után pár perccel a Decathlonban voltam. Leértékelést fogtam ki. Vettem vízhatlan bélelt nadrágot (otthon szándékosan nem vettem meg, hogy ne cipeljem) meleg dzsekit, ami könnyű és vékony is egyben, hogy beférjen a poncsóm alá. Egy pehelykönnyű feles edzőcipőt (a szandál ideje lejár), egy meleg usenkát, vékony zoknit az edzőcipőhöz (a zarándoklat után egy hétig még maradok, ebben tudok majd várost nézni), egy pólót és egy 20 literes hátizsákot (a pici összehajtható hátizsákba, ha le kell váltanom a meleg ruhát a hőingadozás miatt napközben, már nem férne bele).
Megnyugodva láttam neki a hátralevő útnak. Columbrianos, Fuentes Nuevas, Camponaraya aranyosan takaros, a völgyben szinte egymásba épült kis településein át Cacabelosba igyekeztem, ahol épp 3 előtt sikerült megebédelnem és megetetnem egy meg nem evett szendviccsel a kóbor macskákat.
A szállás nagyon szép. Zuhanyzás után felpróbáltam újra a szerzeményeket, majd elmentem mosni, hogy az utolsó gyaloglós hétre mindenem tiszta legyen. Nem mindenhol van mosógép, szárítógép, így bebiztosítottam magam.
– A Remény és a Józanság folyton a fejemben járt, ahogy végiggyalogoltam a völgyet.
– A Remény, ami az én szótáramban több mint a pozitív gondolkodás, mert valami célra irányul, tudatos, aktív, tevékeny attitűd az érzésen túl.
– A Józanság pedig, ami az Ígében a félelem ellentettje (“Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”), kiegészíti a Reményemet egyfajta két lábbal a földön járással. A Remény adja nekem a szárnyakat, a józanság a lábakat.
– A videón láthatjátok: visszatérő álmom, hogy tudok repülni. Fent a magasban szárnyalok, felülről látom a világot, és biztonságban érzem magam ennek a földöntúli erőnek, képességnek a birtokában. Annyira természetes, hogy suhanok! Meg sem fordul a fejemben, hogy ez lehetetlen. Talán sok más dolog is sikerülhetne, működhetne, ha kizárnám azt az opciót, hogy lehetetlen. Amikor a Remény és a Józanság egyensúlya, harmóniája van jelen az életemben, akkor szoktam szárnyalást álmodni. Már egy jópár éve eltűnt ez az álom. Talán az Út segít, hogy többet legyek flowban ezentúl, és megint szárnyalhatok álmomban!
Holnap Herreriasba megyünk, ami 30 km-re van. Reggel lesz emelkedő is.
Szavaim: Erő, Bátorság.
Veletek biztos lesz