26. nap Herrerias - Fonfria

Három óra alvás után fél hatkor indultam megmászni az utolsó nagy hegyet, az O’Cebreirot.
Az izgatottságtól még kettőkor is ébren voltam… A Pireneusok óta nem volt ilyen nehéz napom.
A kialvatlanság, a meredek hegy, a köves talaj, a hideg, majd Galíciától a szitáló eső nagyon megnehezítette a dolgom. A kíváncsiság egy ideig hajtott előre. Sajnos a napfelkelte az időjárási viszonyok miatt nem volt látható, pedig felértem időben. Viszont Galícia varázslatos flórája és faunája kárpótolt.
La Faba és Laguna de Castilla falvain keresztül jutottam fel a tetőre. Három nagy kutya összeállt ellenem, de a botjaimtól féltek, így maradtak tisztes távolban vicsorogva, ugatva. Érdekes, hogy nem féltem tőlük.
O’ Cebreiro után Linares és Hospital de la Condesa közt már zokon vettem az Alto San Roque magaslatát, még a kakaó se adott elég energiát.
Santa Maria do Poio után az Alto Poiora már szabályosan felvánszorogtam. A felhőfoszlányok közt fel-felragyogó napsugarak tartották bennem a lelket, meg az, hogy videóztam, fényképeztem Nektek.
A Fonfriába vezető 3 km-en már telefonos segítségre volt szükségem. Hosszan beszélgettem a férjemmel, hogy ne figyeljek a fáradtságomra. Túléltem.
– Közben vívódtam a mai szavaimmal: Önazonosság, Légy hű magadhoz!
– Egyik pillanatban úgy gondoltam, hogy nem is tudok nem önazonos lenni, mert amikor teszek vagy mondok valamit, akkor épp azt teszem, mondom, amivel akkor azonos vagyok, azonos tudok lenni, másrészről, ha álarcot teszek fel, ha szerepet játszom, akkor mégsem igazi önmagam mutatom.
– A kongruencia, a hitelesség persze alap, s összefügg az önazonossággal, de van, hogy zsigerből ellenállok, hogy igazi énem mutassam, például azért, hogy alkalmazkodjam, vagy hogy ne okozzak konfliktust, vagy mert “gyöngyeimet nem hányom a disznók elé”.
– Egósan is lehet Önazonosnak lenni, ami engem taszít. Vékony mezsgye ez, amin az asszertivitás segít ellensúlyozni.
– Definiálnom kell, mit is értek Önazonosságon, s akkor jobban eligazodom.
– Ebben jön kapóra a Légy hű magadhoz!, mert megszelídíti, közelebb hozza hozzám, érzelmileg is jobban megérint, ezért megszólít, teljesíthetőbbé, megfoghatóbbá válik számomra, az Önazonosság.
– Amikor nem árulom el magam, nem csapom be magam, nem felejtem, ki vagyok, mi az értékrendem, mi a célom, mi az értelme az életemnek s ezáltal a napjaimnak.
– Eddig jutottam, s rádöbbentem, hogy az O ‘Cebreiro is Önazonos volt, amikor az én kedvemért sem mutatott napfelkeltét, s én elfogadtam, mert Ő már csak ilyen. A felhőkbe burkolózó hegy. Ez az ő bája, szexepilje.
– Lehet, hogy velem is így lennének az emberek, ha Önazonos lennék? Lehet, hogy elfogadható vagyok úgy, ahogy vagyok?
Holnap Sarriába megyünk. 27 km.
A szavak: Türelem, Megértés. Köszönöm a kompániátokat!