34. nap Finisterre

Véletlenül elcsíptem egy korábbi buszt, s ezért pont napfelkeltére értem Finisterrebe. Ahogy leszálltam, szemben várt a csodás látvány.
A szállásra 15 órakor lehetett volna bejelentkezni, ehhez képest 8.45-kor beengedtek a szobámba. Gyorsan átöltöztem, és indultam a világítótoronyhoz a “ Világ végére”. 4 km-re volt:)
Csodás séta, ahogy balra ott az öböl a mélyben, s lehet gyönyörködni a fények játékában. Aztán az érzés, amikor itt a vége, fuss el véle…
A visszaúton elgyászoltam a Caminot.
Ahogy beértem a városkába, Istvánnal, Leventével és Attilával találkoztam egy homokos öblöcskében. Magyar találkozót tartottunk az őszi napsütésben. Aztán beültünk egy olasz étterembe. A fiúknak hamarosan ment a buszuk, ők már hazafele repülnek. Ki Erdélybe, ki Bécsen át Magyarhonba. Jó volt velük zárni a nagy kalandot. Anyanyelvünkön osztani meg élményeket.
Miután elváltunk, megkerestem a félsziget másik oldalán a naplementés partot. Óriási homokos strand volt, ahonnan egész közelről nézhettem a hullámokat, sőt, bele is gázolhattam a vízbe.
Aztán órákon át kagylót gyűjtöttem a tenger zúgását hallgatva, míg el nem jött a naplemente. Sajnos a videón torzult a szín. Élőben ezüstös árnyalata volt. Ahogy lement a Nap itt a Világ végén, úgy kelt fel a Világ elején. Ahogy az én Caminom is véget ért, de az Utam folytatódik.
– Hit: a nem látható dolgokban való bizonyosság. Az Út megerősítette bennem azt a belső meggyőződésemet, hogy van egy láthatatlan, de annál valóságosabb Világ, amit csak Hittel lehet befogadni.
– Az Úton sokkal erősebben tudtam kapcsolódni ehhez a Világhoz. És ez növelte a Hitet önmagamban is,
– Ameddig tudok kapcsolódni Istenhez, addig rendben lesz az önbizalmam is. Se túl sok, se túl kevés. Ő egyensúlyban tartja.
– Jó utat: szándékosan került a végére, mert az az Út, amiért az Utat megtettem, most kezdődik! Ha mindaz, amit lelkembe sűrítettem a 34 nap alatt, erőforrássá válik – és állítólag azzá válik minden Caminot megjártnak -, akkor mindenképp jóként fogom megélnil a további utam, bármi is tarkítja majd.
– A Joker pedig (a szó, ami rám bízatott, és a végére tettem), a Szolgálat. Nem véletlenül találkoztam tegnap Teresaval. Az Út adott sok-sok Örömöt (Joy volt az első caminos barátom) az Út folytatása a Szolgálatról fog szólni, de az Örömöt magammal viszem .
Búcsúzom. Holnaptól már csak szavak nélkül, képekkel jelentkezem.
Annyi támogatást, törődést, figyelmet, szeretetet kaptam Tőletek, amennyit álmomban sem hittem volna!
El sem tudom mondani, mennyire sokat jelentett ez nap mint nap nekem.
Mindenkinek szeretném megköszönni ezt személyesen is. Mire hazaérek, kitalálom a módját!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm hogy társaim, testvéreim, barátaim, szeretteim, családom voltatok!
Jó éjt!