Camino Portuges
25 nap Lisszabontól Santiago de Compostelaig.
Szokás szerint első nap találkozás egy hölggyel, akinek beszédes neve van. Pearl: a gyöngy, ami a kagyló könnye. Nehéz és gyönyörű utam lesz – gondoltam, és titokban reméltem, hogy az öröm is mellém szegődik.
Így is lett. Legtöbbször 30 km feletti távot kellett teljesítenem, ám kevés volt az emelkedő. Végig hátizsákkal, mert megfogadtam valakinek a gyógyulásáért. Az óceánhoz legközelebbi utat választottam, ahol csak lehetett, és az Espiritual variánst, amire olyan nagyon kíváncsi voltam, nem hiába! Végül a lendület vitt tovább, és Santiagoból Finisterráig is gyalog mentem. Az első út szava a hála volt, a másodiké a szabadság, a harmadiké a katarzis. Lehet
ezt fokozni? Jövőre kiderül!
Ha ezt az utat választanád, gyere! Szívesen megosztom veled tapasztalataimat!
00. nap
Aki bújt, aki nem, indulunk!
Irány Lisszabonból a Portugál Camino. Ha szereted gyaloglós történeteimet, gyere velem az Unocaminora! Csodás kalandok várnak!
0. nap Budapest - Liszabon
Budapest-Lisszabon. A város keblére ölelt, és megmutatta új arcait.
Még nem érkeztem meg. El sem hiszem! Majd holnap! Jó, hogy velem vagytok!
1. nap: Lisszabon-Alverca do Ribatejo. 32 km.
Tényleg szép volt, és tényleg nehéz volt (bejött a Pearl jelentése). Öröm? Talán az, hogy ott a pallón megérkeztem. Most már felfogtam, hogy ez lesz 30 napig. Szinte önkívületben érkeztem a szállásra. Ha valaki azon gondolkozik, hogy akkor miért csinálom, annak csak azt tudom mondani, hogy nem tudom, csak hajt valami. Sokszor én sem értem magam. Sokszor meg nem értem, hogy miért nem értettem. Ma dupláztam. Az elsőt feltettem tegnap éjjel, de nem sikerült.
Jó pihenést nektek is!
2.nap: Alverca do Ribatejo-Azambuja 31 km
A virágok napja. Nem feledtem az Unocaminot. Azokon a napokon lesz téma, amikor 28 km alatt kell gyalogolni. Amélia, akinek a képe a szobámban van, Portugália utsó királynője volt 1865-től 1952-ig. Mondta AI. Remélem nem vezetett félre. A szokásosnál is erősebb bicegés a sarkam miatt van. Pár biciklis leállt mellettem, és egy spanyol lány is megkérdezte, jól vagyok-e. Én így vagyok jól . Ma már sokkal jobban ment. Köszönöm az erőt, amit küldtök. A többi a videóban. Jó éjt!
3. nap: Azambuja-Santarém 34 km.
Csodahajnal, finom reggeli, csupa természetgyaloglás. Az erős, hűvös széllökések a hőség, a felhőtlen égbolt miatt nagyon jólestek. Ez ismerős a Caminon, olyan, mintha úsznál a szélben. Otthon nem ilyen a szél. Élvezem az albergue nyugalmát és kényelmét. Az öregedés rejtelmeiről meg a videóban elmélkedem. Úgy érzem, idén nagyobb a nyugalmam, a türelmem, nem vágyok feltétlen lélegzetelállító szépségekre, csak a szabadságra, az énidőre, a csodák mégis folyton jönnek szembe. Jó éjszakát!
4. nap: Santarém-Golega 32-ből 27 km gyalog.
Azinhaga városában adtam fel. Itt született Saramago portugál író. Olvassátok el a Vakság című művét! Izgalmas, olvasmányos és vannak mély rétegei. Jól döntöttem. Majdnem végig azon az országúton kellett volna jönni, ahol a taxis hozott. 12 Euro volt az 5 km. Megérte. Most már mosva, szárítva a ruháim. 5 napig megvagyok. Még vannak 30 pluszos napok, ám lehet gyengének is lenni, ha úgy érzem. És teljesen rendben van, hogy miközben a belem húztam, az agyam is a belem támogatta. Összetartottak. Pont nem érdekelt, hogy fogok én szépen öregedni. Az életemért küzdöttem. Hát akkor ebből mi a tanulság? Maslow – rendben, de azon túl? Jó, persze, eleget kellene aludni is. De ezen is túl? Nekem az, hogy végülis mindegy, mi a korom, vészhelyzetben ugyanazzal a hűséggel és lojalitással fordulok önmagam felé. Milyen csodálatos védelem ez! Így nap végén megdicsérgetem Istent, milyen jól kitalált minket. Jó éjt!
5. nap Golega-Tomar 30 km
Hát ma se öregedtem. Nem volt rá időm.
Annyi minden történt, hogy elvarázsolt ez a nap. A reggeli a mandulaültetvényben. A csodaerdő eukaliptusz illata. A sofőr kedvessége. Tomar bája. A világ legjobb paradicsomlevese. Hálás vagyok, nagyon! Gyertek el Tomarba! Jó éjt!
6. nap Tomar-Alvajazere 30 km.
Csak végigmentem. Ma a lengyel Janinával gyalogoltam vagy 10 km-t. Már harmadik napja szállunk ugyanott. Ő Portóig megy. Tavaly végigjárta Portótól. Jó valakivel együtt menni néha. Ő fizikailag jobban bírja, én jobban meg tudom szervezni a dolgokat. Kiegészítjük egymást. Remélem, sikerül kikúrálnom ezt a náthát. Egyelőre befele megyek. A reggeli csodából túlélős nap lett. Ilyen is van. Jó pihenést!
7. nap Alvaiazere-Rabacal 32 km.
Sikerült végigmenni. Későn indultunk. Nagyokat pihentünk. Ettünk, ittunk, patikában is voltunk, mégis időben beértünk. Zuhanyzás, mosás, teregetés és vacsi is megvolt. Holnapra csináltattunk egy szendvicset is. Csoda jó nap volt! Egyelőre ketten vagyunk a szobánkban, de most jött egy nagydarab srác. Lehet megkapjuk. Ugye, hogy bejön a nehéz, a szép és az öröm is. Jó éjt!
8. nap Rabacal-Coimbra 30,5 km.
A lábunkban van már a 30, de azért örülünk, hogy lesz 4 könnyebb nap. Most érzem először, milyen jó, hogy van egy társam. Én sokat segítek neki a szállások foglalásában, ételrendelésben, apró-cseprő ügyintézésben, nekem meg fontos a tudat, hogy valakihez tartozom, hogy van kivel enni, tudunk nevetni úgy, hogy csak kimondunk egy szót. Janina azért is jó társ, mert rugalmas. Hagy egyedül menni a saját tempómban. Aztán bevár. Türelmes. Praktikus. Nagyon kreatív például a teregetésben Ez viccesnek tűnik, de kb olyan, mint amikor azt kérdik, mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre. A Caminon se mindegy, ki az útitársad. Igaz, a 28. étterem lett végül ínyére való. De legalább mindig minőséget eszünk. Az út rövid, ezért gyorsan alakít ki nagyon mély kapcsolódásokat. Most végre, velem is megtörtént. És még gyakorlom a németet is!!! Szóval a 8-ast most oldalra döntöm, mert ennyire hálás vagyok a mai napért!
Az út negyedén túl vagyok a napok számát tekintve. Repül az idő. 250 km-t megtettem. Santiagoig még van 410, ha tovább gyaloglok Fisterráig, akkor 500. Km-ben már a harmada van meg. Köszönöm a kitartásotokat. Menjünk tovább holnap! Jó éjt!
9. nap Coimbra-Mealhada 24 helyett 30,5 km
A bot után futás napja. Örülök, hogy így döntöttem. Csak azt nem értem, miért nem azonnal fordultam meg. Most aztán sajognak a talpaim, a bal kislábujjam alján újabb hólyagocska. Egész belejövök a vízhólyaggyártásba. A legszebb rész az eukaliptusz erdő volt, ahol elmesèltem a botos históriát, és ahol elkezdtem az Unocaminot. Igyekszem holnap tényleg csak 25-öt menni.
Új szabály: a botot mindig ráteszem a hátizsákra, ha megállok valahol!!! Indulok vacsizni. Nektek jó pihenést!
10. nap Mealhada-Agueda, 25 helyett 30 km.
A szállásunk ennyivel esett félre a Camino útvonalától. A legkevesebb látnivaló ma volt, de Aguéda, az esernyők városa, kárpótolt mindenért.
Már tíz napja tart a harmincas széria. Ez számomra is rekord. Hihetetlen, mire vagyunk képesek, ha muszáj. Sajnos ma éjjel nem tudunk egy helyen aludni Janinával, mert ahol én foglaltam, ott már nem volt hely. Azért együtt vacsoráztam vele és Klausszal. Ő is német, és megy tovább Santiagoig. Ez már a 2. Camino családom, mert azok, akikkel együtt indultam, megálltak Tomarban vagy Coimbrában egy napra.
A patak feletti artista mutatvány örök emlék marad! Jó éjt!
11. nap Águéda-Albergaria a Nova 24 km.
Korai indulás, rövid nap. Eddig a legjelentéktelenebb. Pár km-en át volt egy eukaliptusz bokros szakasz. Nem lehet 650 km-en keresztül mindig szépet látni. Janinával kétszer tartottunk pihenőt. Sose szoktam gyaloglás közben ebédelni, most ettem egy fél adag kacsás rizset. Szerencsére, mert messze lenne az étterem. Kimarad a vacsora. Van egy zacskó mogyoróm. Azzal ma beérem. Köszönöm kitartó érdeklődéseteket! Szép estét!
12. nap Albergaria a Nova-Sao Joao da Madeira 24 km.
Ez már a 3. böjti nap. Alig voltunk természetközelben, ahol igen, ott meg jött a mutogatós ember. Több ilyen történetet olvastam a caminós csoportokban. Most szegény Janina fogta ki. Én 15 perccel voltam mögötte. Volt lélekjelenléte lefotózni a férfit. A rendőrök be is tudták azonosítani. Ahogy eltűnt a bokrok között, Janina azonnal írt, hogy vigyázzak. Én épp azon a tájékon meséltem Dudiról. Nem láttam semmit. Vagy megijesztettem azzal, hogy tartottam a kamerát, és hangosan beszéltem, vagy már – ahogy a KFT énekli “macska az úton, már túl van a dolgon, és nélküle száll az idő”.
Szóval, ma sem unatkoztunk… Holnap rendhagyó napot tartunk! Gyertek velünk! Jó éjt!
13. nap Sao Joao de Madeira-Vilanova de Gaia 22,5 km.
Reggel a forgalmas 10 km-t busszal tettük meg. Grijoban a barokk apátságot csak kívülről láthattuk. Az emelkedőn azért volt könnyű feljönni, mert egy varázslatos erdőn vezet keresztül. Utána már repít az izgalom Portó felé.
Véletlen volt, de nagyon jó, hogy a folyó ezen partján találtam szállást, így láthattam a város egy számomra még ismeretlen arcát. Izgatottan várom a holnapi napot. Megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e Lisszabonból indulni, vagy csak Portótól éri meg. Én nem bánom, hogy rászántam a 13 napot. Most jön 12 csodás nap. Kiböjtöltem. Janinától ma elbúcsúzom.
Nagyon korán indulok, mert hosszú lesz az út Portón át a part úton. Jó éjt!
14. nap Portó-Arvore 27 km.
Végre az óceán partján lehet andalogni. Igaz, bekevert a rosszul kiválasztott szállás, de sikerült megoldani egy kis reggeli buszozással, hogy ne kelljen 42 km-t menni.
Janina után a német Lena pottyant az ölembe. Most érettségizett. A holnapi ágyam az övé lett, mert a szoba túl drága lenne neki, az ágyak meg elfogytak. Úgy döntöttem, egy hét közösködés után jár nekem egy privát éjszaka, főleg, ha ezzel segítek. Itt van Nelma is, a brazil-svájci lány, meg egy ír pár és egy szerb fiú, akikkel még nem ismerkedtem össze a videókészítés miatt. Holnap Lena tud Übert hívni, és visszavisznek minket a parti útra.
Alig várom, hogy újra a fülembe mormoljon az óceán. Jó éjt!
15. nap Arvore-Esposende 26,5 km.
Reggel a szokásos nagy riadalom a táv miatt. Über vissza a parti úthoz. Útközben derülnek ki a turpisságok. Ma rövidebb lett, mint gondoltuk. Ránk fért egy laza nap. Végül osztozom a szobámon Nelmával, mert nem jutott neki szállás. Sajnos holnap elválnak útjaink, mert neki gyorsabban kell haladnia. Viszi magával Lénát is.
Az eső nem volt vészes, de ellopta a derűs tengerparti sétát. Holnap jó idő lesz, kérdés, hogy látszik-e majd a part. Mindenkinek jó éjszakát!
16. nap Esposende-Viana do Castelo 27 km.
Reggel egy kis óceán, aztán erdők és templomok, végül újra híd és folyó. Az egyik legszebb nap. Nelma és Léna továbbment, újra egyedül vagyok. Holnap átkelek Spanyolországba. El kell érnem a kishajót. Ki kell találnom, hogy tudok odaérni 15 óráig.
Szurkoljatok! Szép estét!
17. nap Viana do Castelo-A Guarda 31 km.
Über nélkül 36 lett volna. Az izgalom, hogy elérem-e a kishajót, ami végül vízitaxi lett, elterelte a figyelmem a sok-sok km-ről. Aztán az izgalom, hogy átértem Spanyolországba elterelte a figyelmem arról, hogy még itt is jönni kellett 4 km-t. Jó ez a változatosság!
Portugáliától a hazaútig elköszöntem, jöhetnek a spanyol kalandok! Szép estét!
18. nap A Guarda-Baiona 24 km 32 helyett.
Hideg, szeles hajnal a tengerparton. Az első benzinkútnál bekérezés egy autóba, így 8 km-rel rövidebb lett a nap. Lehetett andalogni, nézelődni.
A Millió Lépés az első nap lenullázott, gyanúsan sokat gyalogoltam a robotjuk szerint. Küldtem nekik egy képet az elmúlt 3 hét átlagával …
Baionán átmentem már vonattal, busszal. Most végre megtudtam, mi az az erőd. Az albergue-ben nincs paplan, így a hosszú nadrágomban és a hosszú ujjú felsőmben fogok aludni, mert hazaküldtem a hálózsákom. Nem bánom így sem, mert azóta nem érzem nehéznek a hátizsákot. Ma a pufikabát is elkelt volna, amit szintén hazaküldtem, de végül az esőkabátom héjkabátként működött, és átvészeltem vele a reggeli szelet. Mivel ezután kisebbek a távok, később fogok indulni, így nem lesz olyan hideg. Azért így is korábban fogok kelni, mint a többiek, mert harc van a fürdőkért. Na, de nem untatlak titeket a zarándokélet jelentéktelen apróságaival.
Már 513 km-t jöttem, Santiagoig 135 km, 7 nap, Finisterráig kb 230 km, 11 nap van hátra. Sziasztok, jó pihenést!
19. nap Baiona-Vigo 27 km.
Mivel annyi szépséggel kényeztetett el eddig az ÚT, ez a mai nap a közepesen szép kategóriába kerül. A szokásos eukaliptusz erdőkön át közeledtünk Vigohoz, Galícia legnépesebb városához. Innen lehetne a Cies szigetekre hajókázni. Most nincs erőm várost nézni, de holnap rövid a táv, ezért világosban fogok indulni, így kicsit körülnézek.
Olyan furcsa, hogy szinte semmire nem emlékszem abból, miken gondolkodtam az út alatt. Csak szellőztetem az agyam, a lelkem. Kezdek kisimulni. Az ÚT utolsó harmadához értem. Sokkal nyugodtabb és alkalmazkodóbb, rugalmasabb vagyok, mint tavaly. Minden percét élvezem. Nem sürgetem az időt.
A szállások 90 százaléka kifejezetten tetszett. Ez a függönyös megoldás nekem teljesen megadja a kellő szeparáltságot. Eddig csak kétszer kellett emeleten aludnom. Igaz, hogy a Bookingon. lefoglalt szállások kb 10-15 Euróval drágábbak, mint azok, ahova spontán lehet beesni, de szebbek, tisztábbak, modernebbek, és láttam, hogy sokan megjárták, hogy nem volt már hely az okcsó szállásokon, és drága szállodába kényszerültek, vagy taxival kellett továbbvitetniük magukat. Igaz, hogy az előre foglalással elveszti spontaneitását az út, de nekem jobb, ha nyugodtan gyalogolhatok a biztos tudatban, hogy vár rám egy ágyikó.
Köszönöm, hogy kísértek! Szép estét!
20. nap Vigo-Redondela 18 km.
Rekord gyors beérkezés. Egykor már ettem a bolognai csirkém (itt ez a rántott csirke). Sokszor megálltam, lassan mentem, kiélveztem minden lépést. Ez a táv az, amit megerőltetés nélkül tudok végigjárni. Kitaláltam a jövőre nézve egy keretet: 20 km/nap, 20 nap gyaloglás. Most azt érzem, elég volt. Nem teher, hogy továbbmenjek, de jóllaktam.
Lesz még másfajta szépség is holnapután az Espiritual variánson. Az majd megint beszippant. Aztán a beérkezés napja mindig élmény. Fisterrába gyalogolni presztízs kérdése a harmadik Camino után. Képzeljétek, megkövetett a Millió Lépés. Vétlen áldozat lettem. Most pedig még az is lehet, hogy bealszom. Szökőévben egyszer fordul elő… Szép délutánt!
21. nap Redondela-Pontevedra 25 km.
Az éjszakát a konyha padlóján vészeltem át egy lány miatt, aki annyira fél a bogaraktól, hogy valami ördögűző szerrel kente be magát. Aztán jött Lucia, a fény, amivel megajándékozott az ÚT. Hihetetlen mennyi párhuzam van az életünkben. A nyugalma és bölcsessége gyógyír volt a lelkemnek. Azon már nem is csodálkoztam, hogy ördögűző kisasszony Pontevedra számos albergje közül pont ott száll meg, ahol én, de hogy még a szoba is közös!!! Na, nem! Okosba megoldottam… Igaz, ma emeleten fogok aludni, de a magaslati levegőben legalább van oxigén.
Milyen furcsángyönyörű nap volt ez! Szép estét! Holnap hegyet mászunk, ha velem jöttök!
22. nap Pontevedra - Armenteira. 25 km.
Megint felesleges volt félni. A kéktúrázás után ezek az emelkedők nem tudnak – még a hátizsák cipelésével együtt sem – kifárasztani. Jó volt ma egyedül haladni. Élveztem a csendet, azt, ahogy rajtakaptam magam elkalandozó gondolatokon. Ürítettem nehéz emlékeket. Sírtam, nevettem, újra átéltem múltbeli pillanatokat úgy, hogy próbáltam rájönni, akkor hogy éltem meg valamit, és most mit látok meg, amit akkor nem. Mi lett a következménye annak, ami akkor történt? Abból mi a jó, miért lehetek hálás, és mi az, aminek már nem szabadna hatalmaskodnia rajtam. Azért mit tehetek? Konkrétan, most azonnal, hogy felismertem?
Szép és hasznos volt ez a nap. Ha az életemet jelképezi a mai ÚT, akkor kár félni attól, ami előttem van. A nehezén túl vagyok, az elkövetkező nehezekhez pedig elég erős vagyok! Szép estét nektek!
23. nap Armenteira-Vilanueva de Arousa 24 km.
A legszebb nap! Hajnali tapogatózás a bővizű patak mellett a sötétben 16 szalamandra társaságában. Adrenalin flow a pirkadatban. Valami transz szerű állapotban eltévedés. De még az is csodás. Végül a lagúnák kékjével vetekedő homokos öbölbe érkezés. Megint fenti ágy, pedig elsőnek értem be, de itt más a leosztás. Akkora kábulatban van a lelkem, hogy elengedem. Automatikusan zuhanyzom, mosok, teregetek, tervezem a holnapot, csinálom a videót. A lengyel srác, mikor megtudta, hogy Lisszabonból jövök, és Santiago után továbbmegyek Finisterrába, azt mondta: you are crazy, és nevetett. Én is ezt mondtam volna 4 éve. De beszippantott rendesen. Pár napja úgy éreztem, elég volt, jóllaktam. A desszertet sem azért esszük, mert éhesek vagyunk…
És holnap még hajózunk is egy kerek órát! Mindenképp gyertek velem! Szép vasárnap estét!
24. nap Villanueva de Arousa - O Milladoiro 23 km.
Csodás nap volt! Hajózás a napfelkeltében. Barátaim vendégül látása egy valódi spanyol reggelire. A Santiagóba érkezés előtti utolsó nap szépségeinek kiélvezése. Ez a nap mindig olyan izgalmas, várakozással teli. Döntés, hogy tovább gyaloglok Finisterrába. Péterem segítségével a négy további szállás lefoglalása. Ezúttal a jól megérdemelt saját szobák, saját fürdővel, reggeli és vacsora lehetőséggel.
Kimaxolom a gyaloglást rendesen! Egy hét múlva ilyenkor már a lisszaboni reptéren csekkolok be. Ne maradjon bennem semmi! Most megyek vacsizni, mert reggel óta nem ettem. Annyira izgatott voltam az úton, hogy még a banánom is megmaradt! Szép estét! Holnap beérkezünk!!!
25. nap O Milladoiro - Santiago 8+10 km.
Ma minden vágyam teljesült!!! Napfelkelte Santiago felett. Egész nap ragyogó napsütés. Remek célfotó. Tíz óra körül a 144. zarándokként sikerült megszerezni a Compostellát. Csomagmegőrzőt találtam. Reggeliztem. Bejutottam a misére. Úrvacsoráztam. Egy mexikói biciklicsapatnak köszönhetően füstölés is volt. Végigjártam a templomot. Megtaláltam a szállást. Berendezkedtem. Elindultam bóklászni a városban. Ettem tonhalas szendvicset. Vásárolgattam. Lepakoltam a szálláson. Vacsoráztam Luciáékkal. Becsomagoltattam a galíciai sajt és kolbásztálam maradékát holnapra.
A szállás felé menet újra és újra ismerős arcok, végül a holland házaspárral, akikkel Lisszabon óta naponta összefutunk, pár perc beszélgetés, csomagolt kaja megosztása, de még mindig maradt, és kaptam hozzá sült paprikát is . Zuhanyzás, pakolgatás, filmkészítés. Alvás nem tudom, lesz-e, mert egy nagy horkoló alszik tőlem fél méterre. Sebaj! Ezt a napot már semmi sem tudja elrontani! Holnap csomag nélkül indulok Finisterra felé.
Aki szereti a homokos partot, jöjjön velem! Jó éjt!
26. nap Santiago - Negreira 25 km.
27. nap Negreira - Mazaricos 29 km.
28. nap Mazaricos-Corcubion 26 km.
29. nap Corcubion-Fisterra 24 km.
A világ végén. Ahogy Pearl jelezte: a 790 km szép volt, nehéz volt és amit én tettem hozzá: vidám volt.
Feltöltődve megyek haza. Egy ideig kijártam magam.
A többi a videóban! Köszönöm a jó társaságot!