1. nap Saint Jean Pied de Port - Burguete

Újratervezés történt. Tovább mentem. Nagyon vágytam a legnehezebb nap utàn egy kis privátszférára, így a segédcsapatom (férjem és gyerekeim) összehoztak nekem egy hotelt, ami Roncesvalles utáni első településen, Burguete-ben van. Megérte a plusz 3 km, ha a vége a Pireneusokon túl 29.8 lett is.
Az lejött, hogy kevés vagyok. Ötkor keltem, hatkor indultam, eltévedtem a sötétben (1 km plusz), mindenki leelőzött, de a kevés is lehet elég, mert megcsináltam.
Apróságokon múltak a nagy dolgok.
– Olyan apró szemű eső esett, hogy hűsített, de 3-4 óra utàn teljesen szétáztam. Így van ez az életben is. A sok kicsi sokra megy, a siker, és a kudarc is múlhat ezen!
– Apró lépésekkel haladtam a meredek felfeléken. És a végén beértem a célba. Türelem kellett hozzá, és annak elviselése, hogy mindenki gyorsabb nálam. Érdekes felismerés volt megélni az amatőrséget, mert mindenki kedvesen segíteni akart. Izráeli fiataloktól még csokit is kaptam.
Kevés is elég volt ahhoz, hogy túléljek: legyen levegőm!
Apró örömök bearanyozták a napom. Ott vannak a fotókon.
Percek alatt változott az idő. Az út alatt vagy húszszor. És 10-15 fok különbség adódott a köd, szél, eső és a napsütés között.
Csak azért tudtam győzni végül, mert velem voltatok, ami nem apróság és nem kevés, hanem számomra erőt adó csoda! Köszönöm!
A mai állomások a képeken: Hunto, Pic D’Orison, Cruceiro, Frontera Fuente (a határ), Col de Lepoeder (1450 m), Roncesvalles, Burguete (a ráadás).
Holnap Zubiri a cél. Mivel ma tovább jöttem, csak 19 km.
A szavak: “Friss levegőt a léleknek”, Mellkas, Egészség!
Aki szeretne, kísérjen tovább, nekem sokat jelent!
Jó éjt!