15. nap Frómista – Carrion, de los Condes

Igen, a feléhez értem. A km-eket tekintve.
A hátralevő napok száma terveim szerint Santiago de Compostelláig 17. Ott eltöltök egy napot, ami épp vasárnapra esik. Remélem sikerül a misére bejutnom.
Aztán Muxia, majd Fisterra következik egy arany és egy ezüst naplementével, ha az időjárás kegyes lesz. Oda már busszal megyek. A zarándoklatom ott ér véget. Így még 20 napig tart, amíg a szertartás szerint a világ végén (Fisterra), az óceán partján elégetem a zarándokruhám.
A mai nap rövid volt és eseménytelen. Hatkor indultam, és sikerült beérnem 11 előtt a szállásra. Ezzel elkerültem az esőt. Holnap már kevesebb esély van a megázásra, utána pedig sokáig nem jeleznek csapadékot, és a hőmérséklet is megfelelő lesz: 24-25 fok.
Ma Revenga de Camposon át értem Villarmentero de Camposba, ahol az ősfenyők alatt reggeliztem egy óriástoboz társaságában.
Aztán Villacazar de Sirgaba érkeztem egy szűk óra alatt, ahonnan már alig volt több mint 5 km a mai szállás. Épphogy beértem, rákezdett az eső. Ahogy alábbhagyott, mivel átjárt a nedves hideg, elmentem ebédelni, de előtte ittam egy konyakot. Nagyon jól felmelegített. Bár egyet-kettőt azóta is tüsszögtem, úgy érzem, megúszom a megfázást. Az ebéd felét becsomagoltattam vacsorára, s egy kis pihenés után, most tervezgetem a hátralevő napok távjait, a szálláshelyeket, figyelembe véve a szintemelkedéseket, melyek a Meseta után egyre jellemzőbbek lesznek.
– A Kommunikációra a legjobb kép a két ősfenyő volt. Ha megnézitek, az egyik jobbra, a másik balra dőlt, hát egy erős kötéllel összekötötték őket, hogy támogassák egymást. Így vagyunk mi is az életben. Egymásra vagyunk utalva, s minden interakció köztünk verbális vagy nonverbális Kommunikációval történik.
– Anno a Kommunikáció specializációt is elvégeztem a Károlin, amikor a bölcsész diplomám szereztem. Buda Béla tanítványa lehettem, akitől – többek között – nagyon sok hasznos dolgot tanulhattam az empátiáról, a kongruenciáról, amiért hálás vagyok.
– Maradtak azonban hiányosságok. Nekem a legnehezebb egész a közelmúltig az volt a Kommunikációban, hogy saját érzéseimet, szükségleteimet kifejezzem. Inkább feladtam őket, vagy kislisszoltam az ilyen helyzetekből. Persze a feladás megy ideig-óráig, de aztán hirtelen kifakad, és tombol, rombol.
– Az erőszakmentes kommunikáció az a fajta asszertív megnyilvánulás, amit jó lett volna korábban ismerni., tudatosan alkalmazni. Ma már tudom, hogy énközlésekkel lehet leginkább megértésre találni úgy, hogy közben a másik fél nyitottságát nem veszítem el.
– A közléssorompókat se ártott volna ismerni, amikor négy kamasz gyermekemet neveltem, vagy amikor az osztályteremben tanárként kellett helytállnom. Sokszor ráéreztem zsigerből, ahogy a pedagógusok szoktak, a megfelelő Kommunikációra, ám mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a képzés része lett volna ezen ismeretek elsajátítása és ezen kompetenciák fejlesztése.
– Coachként lehetőségem lesz támogatni ennek kibontakozását mind az önismereti, mind a kamaszcoaching területeken, de a vezetői és a női szerepek területein is fontossá válhatnak. A pro bono alkalmakon, amikor tanulmányaim alatt gyakoroltam, sokszor volt olyan aha élménye a bátor önkénteseimnek – akiknek ezúton is köszönöm, hogy vállalták a részvételt – ami az asszertív Kommunikáció bennük rejlő búvópatakját a felszínre hozta, tudatosította.
Ezzel egy fontos lépést tettek előre, ahogy holnap én is ezt teszem, s bár kis lépés lesz, de közelebb visz a célhoz. Calzadilla de la Cuezaba megyek, ami csak 18 km, mert így sikerült szálláshoz jutni.
A szavaim, gondolataim: Kegyelem; Megváltás; Jézus Krisztus, a mi Istenünk; Mit jelent nekem Jézus?