16. nap Carrion de los Condes – Calzadilla de la Cueza

Reggel még esőveszélyben indultam Carrion de los Condesból. Egy órával később, mint szoktam, hogy megússzam szárazon. Barátságtalan volt a Meseta, de én csakazértis gyönyörködni akartam benne, ezért növényeire csodálkoztam rá. Kevés olyat láttam, ami nincs elszáradva, ám szárazon is mind különlegesek és gyönyörűek.
Gyerekkoromban, Kolozsváron imádtam a botanikus kertet. Most azt a hangulatot sikerült felidézni, ami ott fogott el. A szívemben ébredt derű, tovaterjedt az Univerzumba, legalábbis én így éltem meg, mert a 17 és fél km végére, mire beértem Calzadilla de Cuezaba – útközben nem volt más település -, kisütött a Nap.
– Helyreállt a Világ rendje! Győzött az éltető erő. Ahogy Jézus Krisztus is. Mit jelent nekem Ő? Azt, hogy Vele a győztes csapatban játszom! Tisztelet, hála, meghatódottság, hogy én ezt megérdemlem, hogy értem szenvedett, és meghalt, azért, hogy engem megváltson, hogy nem az érdemeimért, hanem ingyen kegyelméből… Felértékelődöm a saját szememben. Rajta keresztül tudom értékesnek tartani magam.
– Ugyanakkor egy hatalmas Titok is. Isten Fia, a Szentháromság Tagja, aki feltámadott és felment a mennybe. Mysterion. Olyan titok, amit meg nem fejthetek, mert ha megértek, vagy inkább megsejtek belőle valamit, azzal megsokszorozódnak bennem a kérdések, és még kíváncsibbá válok. Ez a kíváncsiság megkönnyíti elviselni halandóságom miatti szorongásomat. Kíváncsian tudom várni, mi lesz a folytatás, amikor már színről színre látok, amikor lelepleződik, mi volt az értelme földi életemnek.
– Addig is, hála Krisztusnak, hogy a győzelem biztos tudatában ébredhetek holnap is, amikor újra sebességet váltok, és a 22 km-re levő Sahagunba gyaloglok.
Szavaim: Megbocsátás, Megbocsátás magamnak.
A pihenőnapok után újra szükségem lesz az energiára, amit Belőletek is merítek!
Szép estét!