19. nap Reliegos - León

Óracsörgés nélkül ébredtem, kipihenten. Korán indultam és nyugodtan haladtam. Hajnali hatkor még tartott a buli a faluban. 2 km után is hallottam a zenét, ami jókedvre derített.
– Mansilla de las Mulas 6 km-re volt. Észre se vettem, hogy odaértem, mert a Leválásról és Újjászületésről gondolkodtam. Mit jelent ez az én életemben? A profilváltást? Igen. Ám ennél jóval többet, mert a támogató szerepében, coachként, az alapos és naprakész önismeret elengedhetetlen.
– A Camino jó döntés volt, alkalmat, időt ad a mély önreflexióra. A fizikai igénybevétel, a teljesen más környezet megkönnyítette a Leválást a megszokott iskolai rutinból.
– A lelki Újjászületést pedig segítik a szavak, amiket küldtetek. Rendszerbe szervezik, fókuszokba helyezik önvizsgálatom gondolatait. A születés örömteli de fájdalmas dolog annak, aki szül és annak is, aki születik. Én most kettős szerepben vagyok: vajúdok, szülöm magam és születek is, kapkodom a levegőt új szerepeimben. Izgalmas, érdekes ránézni erre a folyamatra metanézetből. Ez a felülemelkedés ad egy felismerést, ami a biztonság megnyugtató érzésével tölt el. Metamorfózis ez, de mégiscsak én maradok én ott legbelül. Leválok sallangokról, terhelő szokásokról, melyek például a maximalizmusomból adódnak, szakítok tevékenységekkel, míg másokat elkezdek, kilépek játszmákból, változtatok hangsúlyokon, időbeosztáson. Ám valami nem változik, csak átveszi az irányítást: az értékrendem.
– Ennek örömére úgy döntöttem, ma ünnepelni fogok. Vasárnap is van, és megérdemlem . Felhívtam hát egy kedves barátomat, és jót beszélgettünk 3 hét után.
Puente de Villarentébe is észrevétlenül értem. Hirtelen ötlettől vezérelve – utam során először – egy cuki cukrászdában megittam egy forró csokit, és ettem egy croissant. 12 km már megvolt. Kisütött a nap is. Mintha velem ünnepelt volna minden és mindenki. Az előző napi albergue lakók, akikkel együtt vacsoráztam valami nagyon egészséges vega gezemicét, itt-ott előbukkantak, és kedvesen buencaminoztak vagy oláztak.
Arcahuejában levetkőztem pólóra és rövidnadrágra.
León külvárosán át zenét hallgatva, dudorászva haladtam. Meg-megálltam. Olyan könnyen ment minden. Délre beértem. A szállást csak egytől lehetett elfoglalni, így városnézéssel folytattam. A katedrálishoz közel T. János köszönt rám. León őt is megfogta. A felfrissülés utánra is maradt látnivaló. Megéheztem, biztosra mentem, ezért a jól bevált pizza mellett döntöttem, majd egy fagyit nyalogatva édesapámat is felhívtam. Klassz volt az ünneplés, a kényeztetés. Leváltam a Mesetáról, újjászületett a táj is. 309 km van hátra!
Holnap Villadangos del Paramoba megyünk. 22 km.
Szavaim: Veszteség, Siker.
Gyertek velem!