27. nap Fonfria - Sarria

Nagyon fáradt vagyok a 36 km után.
Végre nyolc órát aludtam, de sötétben indultam.
Biduedo, Filobal településeiből keveset láttam.
Triacastellában már világos volt. A rövidebb ám hegymászós úton akartam menni, de az elágazásnál egy amerikai házaspár tanácsot kért tőlem. Annyira jól sikerült elmondanom, hogy a hosszabb út miért előnyösebb, hogy magamat is meggyőztem. Ennek köszönhetően Samos felé vettem az irányt, ahol egy nagyon híres monostor van. Volt fel-le rendesen itt is, de az apró, szinte kihalt fakvak romantikus bája és a természet változatossága feledtette egy darabig a fáradtságot.
A 25. km után már minden fájt. Aguiadanal csatlakozott vissza a kerülőút a Caminohoz. Hogy hogy tettem meg az utolsó 6 km-t, fogalmam sincs.
A forró zuhany után rohantam valami ennivalóért, mert egy szelet műzli, egy bagett csücsök és pár szem dión kívül, semmit nem ettem. Utolsó szendvicsem 7 éhes macska menüje lett.
– A Türelem és a Megértés volt elmélkedésem fókuszában. Ha az életemet 7 éves ciklusokra bontom, akkor az utolsó 7 év, melynek idén lett vége, leginkább erre a két dologra tanított. Vezetőként e két attitűd nélkül semmire se vittem volna. Pedig 7 éve kevés Türelmem volt és a Megértést sokszor elhomályosította a pörgés, hogy elérjem a céljaim.
– Aztán – fogalmam sincs, mi történt – de azon vettem észre magam, hogy megváltoztam. Fontossá vált a másik személye. Talán az fordított ki világom sarkaiból, hogy kíváncsivá tettek remek kollégáim, és megismerve Őket, tükrözni kezdtem az Ő tempójukat, működésüket, s észrevétlenül vettem vissza a sebességet.
– A Megértés és a Türelem a szeretet fegyverei, melyek nem sebeznek, hanem lefegyvereznek. A béke követei ők.
– Ha a következő 7 évre maradt fejlődnivalóm, akkor az a magammal szembeni Megértés és Türelem… Holnap Portomarinba megyünk. Lesz hegy, de 22-24 km-rel megússzuk.
Szavaim: Csoda, Cselekvés.
Köszönöm a mai erőt, amit kaptam Tőletek! Holnap 100 km alá kerülünk.
Szép estét!