29. nap Portomarin - Palas de Rei

Hajnaltól folyamatosan szemerkélt. Éjjel megint nem ment az alvás, így a monotónia még jobban fárasztott, a hangulatomat is nyomta, de tettem egyik lábam a másik elé rendületlenül. Inkább hegynek fel. Ha nagyon untam, ráléptem egy jól megtermett szelíd gesztenyére, és begyűjtöttem a termését. Rengeteg volt az út mentén.
Nehéz napon vagyok túl megint. Gonzarban háborítatlanul megreggeliztem a tegnapi ebédem maradékát. Attila épp előtte ért be. Castromaiorban sűrűbb lett a köd, és a szél is rákezdett.
Hospital el Labradorban megittam egy sört, mert nagyon szomjas voltam és jutalomra vágytam.
Ligonde, Eirexe és Portos nyögve nyelősen maradt mögöttem. A rossz idő miatt nem nagyon tudtam fotózni sem.
Palas de Rei előtt fél órával kisütött a nap. Pont elég volt arra, hogy a poncsóból kilógó nadrágom megszáradjon. Diana lépett mellém, együtt fedeztük fel a városba vezető szép ösvényt.
A szállásra érve nagyon megijedtem, mert nem volt a többi között a hátizsákom, aztán amikor a recepciós telefonált a transzfer cégnek, épp megjött a furgon. Gyorsan felcipekedtem a szobámba, és futottam enni, hogy az ebédidőt elérjem. Zarándokmenüt kértem. 12 Euroért kaptam galíciai lencselevest, marhasültet, santiagoi süteményt (piskóta szerű) és egy pohár bort. Boltba is elmentem, hogy az utolsó 3 napra vegyek gyümölcsöt, bagettet, vizet.
Az időjárás miatt a gondolataimba viszont jól be tudtam gubózni. Kint kevesebbet lehetett látni, bent annál többet. Ráadásul a zarándokok is mintha csendesebbek lettek volna az eső hatására.
– Azért kerültek egy napra az Emlékezés és a Békesség szavak, mert a Caminom egyik fő célja, hogy nehéz Emlékeket elengedjek, illetve a legfőbb értékem, a lelki Békességem szolgálatába állítsam őket átkeretezéssel. Mi volt bennük amiért jó, hogy megtörténtek? Milyen erősségem köszönhetem nekik? Miben formáltak jobb emberré? Mit nyertem általuk? Mit tudnék a jövőben kamatoztatni mindenből? Ha ezekre a kérdésekre válaszolok, akkor a “lúzer” (vesztes) szerepből nyertessé válok. a frusztráció helyett a Békesség érzése kerít hatalmába.
– Ahogy öregszem, egyre gazdagabb az Emlékgyűjteményem. Fontos, hogy jó szívvel, hálásan tudjak Emlékezni. “Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” – olvashatjuk a Szentírásban. Ehhez hozzá kell tennem a magam részét, az említett szemléletváltást. A dolgok megtörténtek, de én döntöm el, melyik polcra teszem őket. Utólag is. Mert bármikor átrendezhetem a polcaim. Fel is számolhatok polcokat, melyekre semmi szükségem!
Holnap Arzúá következik. 26 km, kevesebb hegymenettel, de hasonlóan esős idővel.
Szavaim: Egyensúly, Kiegyensúlyozottság, Rend.
A célegyenesbe értünk!
Szép estét!