30. nap Palas de Rei - Arzúá

Abban a hitben gyalogoltam félútig, hogy ma 25 km-t megyek, aztán kiderült, hogy 30-at. Amikor kisütött a nap, nem is bántam, de hétszer kellett újra felvennem a poncsót, mert meggondolta magát az időjárás. Sajnos, úgy tűnik, még egy-két napig tart a csapadékos időszak. A fél hetes indulás jól jött a végén. Épp 3-ra értem be a szállásra.
Állomásaim: San Xulian, Casanova (itt kakaóztam), Cornixa O Coto, Fuerlos, Melide (itt vettem egy kis caminos kendőt és egy caminos bicskát), Boente (itt kezdett ki-kisütni a nap, és ez az eukaliptusz erdők területe, amire nagyon kíváncsi voltam), Castaneda, Ribadiso de Baixo (egy tündéri falucska, a zarándokok paradicsoma, de nekem itt már nem jutott szállás), Arzua (a plusz km-ek, amiknek holnap örülni fogok, ide vezettek).
Az egész nap benyomása: az üde zöld természet, ahogy megrészegedett a régen várt csapadéktól. A bőrigázás borzongató érzése és a gyors száradás öröme. A növényalagút szerű erdei utacskák, amelyek hol le, hol fel kanyarognak. Az eső illata. A madarak vidám csiripelése. A természet magától értetődő Rendje.
– Rend! A lételemem. A kényszerességig . Engem a Rendrakás kikapcsol, én Rendszerbe teszek mindent, amit meg akarok tanulni. A Rend fontos szerepet játszik a lelki Egyensúlyom fenntartásában.
– Elengedhetetlen számomra a tervezettség, mint a Rend ritmusa a mindennapjaimban. Erősségem, ami egyben meg is tud kötözni.
– Egyensúlyban kell tartanom a Rendet és a szabadságomat. A Rend legyen értem, ne én a Rendért!
– Különben kifejezetten felüdít, ha azt látom, hogy valaki más a káoszban érzi jól magát. Mindig úgy tekintek az ilyen emberekre, mint akiktől el kellene lesnem valami titkot. Lazák! És az nekem imponál!
– A jövőben Rendet kell tennem az időbeosztásomban. Több időt szánni magamra, a férjemre, a családomra. Kialakítani az Egyensúlyt szerepeim között. Résen lenni, hogy új hivatásom ne kebelezze be az énidőmet. Énidő Stúdió: ez lett a vállalkozásom neve. Akkor leszek hiteles, ha nekem is lesz énidőm!
Holnap Pedrouzo következik. Alig 20 km. Minden lépést élvezni akarok!
Szavaim: Család, Édesanyám, Édesapám.
Gyertek velem! És, aki azt gondolta, hogy szombaton vége a “sorozatnak”, üzenem, hogy Muxia és Fisterra (vasárnap és hétfő), a két óceánparti városka még az út része, szavakkal, Portó és Lisszabon pedig énidő, de képeket még onnan is küldök, egészen a 8-ai hazaérkezésemig.