32. nap O Pedrouzo - Santiago de Compostella

A nap, amikor célba értem.

Korán indultam, ezért sikerült megelőzni a tömeget. Erőltetett menet volt. Közben szokás szerint meghallgattam a gazdagréti áhítatot (Thoma Laci lelkészbarátomat, akinek köszönöm, hogy imádságban hordozott), és jött az Ige, aminek jönnie kellett: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” Annyira, de annyira magaménak éreztem!!!
– Volt Kitartás és volt Elköteleződés, de egyetlen apróság utamat àllhatta volna… Krisztus ereje viszont nem engedte, hogy bármi utamba álljon! Hálás vagyok ezért tiszta szívemből!!!
– Az Elköteleződés abból a vágyból született, hogy végig tudjam járni az utat. Nem lett volna Kitartásom belső motiváció nélkül Honnan tudtam, mi motivál? Ehhez kellett az önismeret. Az önismerethez az önreflexió. Az önreflexióhoz az énidő. Az énidőhöz a tudatos időtervezés. A tudatos időtervezéshez az elhatározás. Az elhatározáshoz a vágy, hogy legyen másképp.
– A változtatás vágya Elköteleződést igényelt, amihez a belső motiváció adott Kitartást.
– Minden mindennel összefügg, csak egy ponton el kellett kapnom a fonalat. Nem tudom visszaidézni, hogy, de sikerült, mert így kellett lennie.
Nagyon boldog vagyok. Felfrissültem testileg, lelkileg.
Holnap Muxiából, az Óceánpartról jelentkezem.
Szavaim: Óceán, Levegő, Csend.
Gyönyörű kèpeket fogok küldeni. Ezzel motivállak Benneteket, hogy tartsatok ki mellettem még egy kis ideig!