4. nap Uterga - Estella

A tegnapi energiaital megtette a hatását, 3 órát aludtam, nagyon éberen, mégsem voltam ma fáradt. Hajnalban Muruzábal felé haladtam öles léptekkel, hogy kihasználjam a hűvös időt. Csodálatosan friss levegőben fürdetett a derengő vidék.
Obanos – a hegyen épített város – felé már a Meseta színeiben gyönyörködhettem. Megnyugtató a méregzöld, a mohazöld, az üde és a fáradt zöld keveréke a homokszínnel és a rozsdabarnával.
Puente de Reina egy kis ékszerdoboz, az ember óvatosan kezd lépkedni benne.
Épp a 100. km körül jártam Maneru felé, amikor a Meseta vendégül látott szőlővel, fügével, szederrel és almával. Jócskán volt fel-le, és kezdett meleg lenni.
Újabb és újabb folyók feletti hidakon lehetett, de csak a víz látványától hűsölni, mert menni kellett tovább, hogy estére szállásomra érjek.
Cirauqui egy hangulatos városka.
– Mivel az Élet volt a mai egyik szavam, nagy kontrasztként hatott a kis temető, amit fallal vettek körül és rácsokkal védenek…
– Az Élettel kapcsolatban arról elmélkedtem, hogy milyen csodálatos a sokfélesége. Ahogy a hegyen felfele haladtam, amikor egyes fák lombkoronája tetejéhez értem, azon a szinten volt más fák gyökere, ahogy a generációk is váltják egymást. Az Élet a legfőbb érték. Hiszem, hogy örök, hogy nem szűnünk meg létezni. Az, hogy milyen módon, titok, mindenki másképp képzeli. Folyton az Esti kérdés sorai jutottak eszembe. “Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?”
– A Tisztelet volt a másik szavam, és kapcsolódott is az Élethez. Tisztelni azt tudjuk, aki tiszta. Számomra a makulátlan tisztaság Istenben kristályosodik ki. Aki az Élet teremtője, gondviselője, és aki ezért a Tízparancsolat kiemelt értékévé tette az Életet, majd a felebaráti szeretettel kiegészítette azt az Újszövetségben, hogy a lehető legközelebb jöjjön hozzánk.
Amikor ezeken merengtem, én, aki mindig eltéved, két fiatal után kiáltottam, akik elvétették az utat. Olyan szimbolikusnak éreztem.
– Az Élet tisztelete segít abban, hogy értékrendünk szerint próbáljunk élni. Engem ez indított útnak: szeretném, ha hazatérek, megtisztelni azzal az életem, hogy hitelessé válok.
Villatuerta, az üdülővároska volt az utolsó pihenőm.
Estellába érve egy folyóparton haladtam ismét, és kapkodtam a fejem a sok pompásan felújított műemlék egyikéről a másikra.
Közben kiderült, hogy a szállásom jóval messzebb van, már fáradtam, és mikor megtaláltam, közölték, hogy nincs pecsétjük. Zuhanyzás és mosás után futottam vissza a városba pecsételtetni. Plusz 5 km. A harmincra… Boltban vásároltam, és a szobámban vacsoráztam.
Holnap nehéz napom lesz. Torres del Rioig megyek, több hegyen is túl.
Szavaim: Lehetőség, Szépmívesség.
Várlak Titeket szeretettel továbbra is a képzeletbeli utazásra! Ma is örömmel töltött el a sok kedves visszajelzés, és a tudat, hogy nem egyedül utazom.