5. nap Estella - Torres del Rio

Mindig eljön a holtpont. Nekem a mai nap jött el. És épp jókor kaphattam a nap végén egy kényeztető szállást.
Már 5.30-kor elindultam. Sokáig haladtam a sötétben. Elkelt a fejlámpa, és mindig jókor ért utol egy később induló, hogy megnyugtasson, jó úton haladok.
Bár már nem fájt semmim, de a zsákot nagyon nehéznek éreztem. Amikor mélyponton voltam, elolvastam pár üzenetet. El is pityeredtem, mert valaki azt írta, erős vagyok. És rájöttem, nem az a gyenge, aki sírva halad, hanem, aki el se indul, vagy visszafordul.
– Az egyik szavam a Lehetőség volt. Számba is vettem Lehetőségeimet. Gyorsan kezdtem, mert féltem a kudarctól, de már lassíthatok, mehetek kevesebbeket. Vannak nálam dolgok, amikről kiderült, hogy nincs rájuk szükségem. Elajándékozom őket, így csökken a zsák súlya is. Ha kevesebbet kell menni, és már gyorsabban is tudom szedni a lábam, elég 6-kor kelni 5 helyett. Máris három olyan Lehetőség, amivel élhetek. Döntés kérdése. Kihasználom a Lehetőséget, vállalom a felelősséget!
– A másik szavam a Szépmívesség volt. Én az alkotásra asszociáltam, arra, hogy az utam maradandót hozzon létre bennem, lelki esztétikumot, kalokagathiát (a görögök ezzel az egy szóval fejezik ki azt ami egyben szép, jó és igaz), illetve katarzist. Ha a fizikai részét rendezem, akkor Maslow szerint léphetek feljebb:) Ezt teszem. Holnaptól élvezni akarok minden lépést. Flowban lenni, hogy eszembe se jusson számolgatni őket. Kellett az, ami előtte volt, hogy változtassak. Így válnak az életben is hasznossá a zsákutcák.
Estellából egy erős kaptatón jutottam ki Iracheba, ahol egy hatalmas kemping mellett haladtam el. Szántóföldek vettek körül ezután hosszú km-eken át. Szorgalmas földek. Megtették ezévi dolgukat, most pihennek.
Azqueta egy újabb magaslaton fekszik, amit a hűvösben hamar bevettem.
Ezután a szőlők következtek Villamajor de Monjarden magaslatáig.
Innen nagyon hosszú ideig kellett település hiányában beosztani a víztartalékomat. És már tűzött a nap. Hiába keni be magát az ember, jobb kibírni a testet fedő ruházatot.
Los Arcos ősi és vastag falai 1-2 km-en keresztül védtek a hőségtől, de az utolsó 9 km a perzselő Mesetán keresztül még előttem volt. 2 km-enként megálltam pihenni, inni. Erre az időre tartogattam lelki útravalót (napi egy igehirdetést feltöltöttem), illetve zenét. Ilyenkor már használni kell a power bankemet, amivel újra tudom tölteni az eszközeimet.
Sansolon át érkeztem Torres del Rioba, ahol mosógépben tudtam kimosni mindenem, és először ettem együtt a többi zarándokkal.
Megtudtam magamról, hogy nem ismerkedni jöttem. Túl harsány volt nekem az este. Sok volt az étel is. A jövőben ezt kihagyom. Még mindig csendre, magányra vágyom, és ha mégis társaság kellene, szívesebben vagyok Veletek!
Holnap Logronoba megyek. A szavaim: Lojalitás, Hűség.
Tudom, hogy Velem lépkedtek! Köszönöm!