6. nap Torres del Rio – Logrono

Sötétben indultam megint, és csatlakoztam egy amerikai párhoz, akik előttem haladva felderítették az utat. Sikerült lépést tartani velük. N. S. del Poio kis helységén derengő sziluetteket látva haladtunk át. Jó volt stresszmentesen kezdeni.
A gyönyörű Vianaba már világosban értünk. A város szélén egy parkban elfogyasztottam a saját magam által készített bocadillot (sonkás szendvics) paradicsommal. Farkasétvággyal ettem. Végre jólesett. Nem szorult össze a gyomrom attól, hogy még mi vár ma rám. Friss vizet vettem a kútból. Otthonosan kezdek zarándokoskodni. A városon át is ráérősen mentem. Felhívtam 84 éves édesapámat, hogy beszámoljak az eddigiekről.
Logrono felé hosszú időn át fák között haladtam, így csak az utolsó kaptatókon csapott meg a meleg. Ismerős érzéssel “vettem be” az újabb várost. Szinte andalogva haladtam, hiszen dél alig múlt, és már csak a szállást kellett megkeresnem. Gyönyörűségek közt jártam, és élveztem a nézelődést. A szállásra érve egy aranyos takarító néni kávéval fogadott, és türelmet kért, hogy végezzen a szobámmal. Még a hátizsákomat is ő akarta bevinni. Megható volt a kedvessége. Aztán irány a frissítő zuhany, a holnapi előkészületek: mosás, teregetés. Végül eljött a szanálás ideje, a tegnapi fél kiló után, még 2 kilót sikerült hazaküldésre kiválasztani. Egy jó App segítségével pár perc alatt a postán voltam, ahol azonnal a gondjaiba vett egy dolgozó, és intézte a feladást valami hihetetlen türelemmel és szolgálatkészséggel.
Ezután bolyongtam egyet a városban. Ettem fura gyümölcsöket. Tudtam telefonon beszélni két gyerekemmel (a másik kettő estére maradt). Visszatértem a szállásra, hogy a költségeimet naplózzam és írjak Nektek. Előttem a vacsora Logrono egyik utcai vendéglőcskéjében.
– A Lojalitás spanyol emberek attitűdjeként jött velem szembe, mint olvashattátok. Vezetőként nagy áldás volt kollégáim lojalitása. Csapatban tartott minket. Az úttal asszociálva azt gondolom, hogy az örömhöz kell Lojálisnak lennem, hisz jelet küldött az Út az első napon Joy megismerésekor… Ma mindent megtettem ezért!
– A Hűség pedig ismét a hitemhez kapcsolódott gondolataimban “Légy hű mindjalálig, és néked adom az életnek koronáját!” Most önmagamhoz, életfeladatomhoz szeretnék Hűséges lenni, ezért járom az Utat. Lássak világosan, legyenek konkrét céljaim, kérjek hozzájuk erőt, kapjak hozzájuk hitet, reményt!
Nektek is, akik az otthoni utatokat járjátok, azt kívánom, legyetek Hűek életfeladatotokhoz, önmagatokhoz, hogy békességre leljetek. Nekem a békesség az élet koronája.
Holnap hosszú utam lesz, csúcsokat is döntögethetek, Najera városa a cél.
A szó, amit hárman is küldtetek: Bizalom.
Szép estét mindenkinek! Holnap korán indulunk.