8. nap Najera – Santo Domingo de Calzada

Nyolc órát sikerült aludnom végre, de valami miatt nagyon elgyengültem. Talán a tudat, hogy megengedhetem magamnak a lassú tempót, mert ma csak 22 km van a szállásig, ahova csak 3-tól lehet bejutni. Az időjárás is fura volt, és azt meg szoktam érezni. Tudomásul vettem, és nem erőltettem.
Egyszer valahogy elnéztem az utat, és fejem fölé érő gaz őserdőben caplattam vissza. Hála az Appnak, sikerült. Telement a nadrágom kis bogáncsokkal. Nem lehet elbambulni…
Najeratól Azofráig sötétben haladtam. Először jöttek fura gondolatok: hogy félnem kellene, mit tegyek, ha megtámadnak. Aztán hátranéztem, és itt is ott is felvillantak a zarándokok fejlámpái. Megkönnyebbültem. Reggel mindig tanakszom, hogy mikor álljak meg. Kiizzad az ember háta, és, ha leveszi a hátizsákot, megfújja a szél, de inni kell, és végül nem hoztam az ivózsákom, hanem a két oldalsó zsebben van a vizem. Gyorsan estem túl a hét kortyon, amit engedélyezek magamnak egy-egy alkalommal. Ciruenaban már jobb idő volt, így egy almát és kis sós mogyorót ettem. Egy svájci hölgyet beértem. Először előztem volna, de megszólított, így egy darabig együtt mentünk.
Végül Santo Domingo de Calzadaban beengedtek hamarabb a szállásra. A szokásos, zuhanyzás, mosás után sétáltam egyet a városkában, szereztem pecsétet is. Vettem egy kefirt, bagettet, gyümölcsöt meg óriásszotyit (helyi specialitás).
– A Hazaszeretetről elmélkedve arra jutottam, hogy a szép és nagy szavak helyett, mindig azokat tiszteltem, akik cselekedetekkel szerették a hazájukat. Ha az ember szétnéz a világban, biza elszomorodik sok nyomorúság miatt, és tehetetlennek érzi magát, mert az egész világot meg nem válthatja, de csak addig, amíg a leibnizi gondolatig el nem jut: “Műveljük kertjeinket!” A családunk, kisebb közösségeink és a hazánk az a kert, ami a proaktivitási körünkbe tartozik. Bennem kolozsvári származásom, a kissebbségi lét miatt (12 voltam, amikor áttelepültünk), kialakult egy mély kötődés a nemzetemhez. Örömforrás, ha a sportot nézem, közösségi élmény egy nemzeti ünnepen és szívbe írt törvény, vezérfonal döntések esetén. Az úton a Hazaszeretetet egy lélekkel gondozott földterület jelképezte. Olyan volt, mintha megfésülték volna. Szeretik, az övék, megbecsülik. Ilyen egyszerű!
Holnap Belorado a cél. Rövid nap, 23 km.
A szavam a Barátság.
érdekes fotókkal megérkezni, hogy legyen mivel megörvendeztesselek Benneteket!
Szép estét!