2. nap Burguete - Larrasoana

Mivel az út nagy része erdei utakon haladt, a ragyogó napsütés euforikus érzésekkel töltött el. Szinte táncolva haladtam.
Az első két ember, akivel találkoztam Kata és Anita. Két magyar lány, akikkel, amíg meg nem látták a kokárdát a hátizsákomon, angolul társalogtunk
A célom Zubiri volt, de úgy éreztem, van bennem még 5 km, és Pamplona előtt nem árt előnyt szerezni, hogy legyen erő, idő a városra.
Mit kezdtem a szavakkal?
– Friss levegőt kapott a lelkem, hisz végre önfeledten zarándokoltam, ami nem jelenti, hogy nem fáj, nem nehéz, de megéri. A gyermek is felsír, amikor először levegőt vesz, nekem most kicsit ilyen ez az út, mintha a lelkem először venne úgy igazán friss levegőt.
– A mellkas volt a második szó, ami mára került. Eredetileg a lélegzés miatt asszociáltam ide, aztán átkereteztem. Az egómra vonatkoztattam. A zarándoklat alázatra tanít. Arra is ráláttam, hogy milyen felesleges másokhoz hasonlítgatnom magam. Annyi félék vagyunk, s mindenkiben ott az Isten képmása. Azt érdemes felfedezni a másikban, hogy mi a legjellemzőbb istenképűsége, mert akkor tudjuk szeretni, tisztelni, elfogadni.
– Az egészség is mai szavam volt. A természet immunrendszerében gyönyörködtem. Csodálatos! Ne bántsuk! Óvjuk! Tanuljunk Tőle!
A mai állomásaim: Espinal, Alto de Mezquiriz, Viskarret, Linzoain, Alto de Erro, Zubiri, Illaratz, Esquiroz, Larrasoana.
Holnap Pamplonáig terveztem eredetileg eljutni, de szívesebben szállnék meg egy kisebb helyen a nagyváros után. Az Út majd vezet
Kísérjetek tovább, ha úgy érzitek, érdemes!
A holnapi szavak: Sziszki bál, varázspálca.
Szép estét Mindenkinek