Sziasztok! Hajnalban indulok! Fogadjátok szeretettel beköszöntő videómat!

Íme a videó »

Közkívánatra egy: Mi van a zsákban?videót is készítettem. Túlpakoltam magam. 9 kg másfél liter vízzel és kis elemózsiával a zsákom. Többször kivettem, majd újra betettem a dolgokat. Elviszem. Hazaküldeni mindig lehet. Vissza nem.

Íme a videó »

Hulla fáradtan rakom össze a mai videót. Már napok óta nem alszom rendesen. Ma éjjel csak egy órát sikerült, meg másfelet a repülőn. Szokás szerint, most is jött a nő, akinek enigmatikus neve van. A reptéri buszra várva találkoztunk a francia fiatal hölggyel. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Joy és Pearl után Lujza. A név jelentése: híres harcos, kitartó, nem adja fel, olyan ember, aki a kihívásokban válik erőssé. Tehát ez az út erőt fog adni nekem!!! A kerettörténetet idén barátaim adják. Nem készültem rá, ahogy szoktam. Hagyom spontánra. Ma például Szilvivel beszélgettem, mert ő hívta fel a figyelmem arra, hogy nézzem meg a Plaza de Espanat. Cadizba menet a buszozás alatt tartott szóval. Panaszoltam, hogy egy-két dolgot mégis elhozhattam volna még. Azt mondta: ami a csomagból kimaradt, arra nincs szükséged. Lesznek segítőid! Kérdeztem, az Ő életútjának mi a tanulsága?Azt mondta, arra jött rá, hogy támogatni született. A gondoskodás az attribútuma. Nem lepődtem meg, hisz az egyik SzMK bálon 200 adag profiterolt készített egymaga. Finom és csodás édesség volt. Most is számban az íze. Kiderült, hogy már járt Cadizban, és gondolkodik azon, hogy végigjárjon egy zarándokutat. A belső út célja az lenne, hogy megtudja, mire képes teljesen egyedül. Bátorságra szeretne lelni önmagában. Szilvi az egyik legönzetlenebb nő, akit ismerek. Újra és újra összesodort minket az élet. Jobb emberré válok én is mellette. Kedves Szilvi, köszönöm, hogy velem tartottál egy darabon! Kívánom, hogy legyen meg a belső és külső utazás. A többit nézzétek meg a videóban! Holnap pedig indulunk! Első nap! Gyertek velem!

Íme a videó »

Cadiz-San Fernando. 20 km. 50 szint. Végignéztem az előző utak első napjait. Ez volt a legkönnyebb. Első évben a Francia Caminon a Pireneusok megmászása 30 km 1500 szint volt a legdurvább. Aztán harmadik évben, a Norten, éjjel leszállva a buszról, alvás nélkül mentem 34 km-t, és volt 550 szint is. Tavaly a Portugál úton meg irdatlan hőségben gyalogoltam ki Lisszabonból, 32 km lett a vége 200 szinttel. Most a könnyű kezdés vajon mit indít el bennem? Sevillaig le vannak foglalva a szállások, tartani kell a tervet. A nap egyik csúcspontja az volt, amikor a tengerparti szendvicsezésem után megszólított Manuel, a cadizi zarándok egyesület elnöke. A fotók, amiket csinált rólam fent lesznek az online újságjukban. Megadta azt a pluszt, ami kell egy út elején, ahogy a nyitott templom is. A legnagyobb izgalmat a lezárt pallóút okozta. A másik tartalmas félóra az volt, amikor Ani elkísért két km-en át. A barátságunk idén lett felnőtt korú. A kérdésemre, hogy életútja mire tanította, azt mondta: alázatra, és arra, hogy az élet arra való, hogy szintet lépjünk. Saját szintlépését abban látja, hogy a változást már mindig magában kezdi el, és ennek hatására változik körülötte a világ. Egy ideje ő is gyalogol. Először a sport ragadta meg, aztán az, hogy közben lehet kapcsolódni egymáshoz és önmagunkhoz. Ani június végén fogja végigjárni a Királyok útját itt a közelben, Andalúziában. Tanácsa az volt, hogy ne érezzek lelkifurdalást, ha engedem élni “kis-önző énem”, mert most fel kell töltődnie. Az úton pedig minden rendben lesz szerinte, ami meg nem, abból tanulni fogok. Ani, akivel szavak nélkül is értjük egymást, az egyik legszorgalmasabb ember, akit ismerek. A minőség a védjegye. Áldásként kaptam őt ajándékba. Drága Ani, köszönöm, hogy szóval tartottál! Hamar eltelik ez a pár hét és Andalúziában andalogsz te is! A többit a videóból megtudjátok! Szép estét, jó éjt virtuális zarándoktársaim!

Íme a videó »

San Fernando-El Puerto de Santa Maria 31,5 km. Hajnali indulás. Fejlámpás baktatás másfél órán át, de pont, ahol nem számít. Puerto Realban már 12 km-en túl jól esik a lekváros pirítós. Csodás botanikus kerten át további 10 km. Valdelagranaban nyitott Decathlon. Lett flipflop papucs. Ma Évát hívtam fel. Azt mondta, a legaktuálisabb felismerése az, hogy a legnagyobb nehézségben van Isten hozzánk a legközelebb. Még, ha nem érezzük is! Mert az Ő jelenléte független az érzéseinktől. A nehézség nem büntetés, és ilyenkor nem kell vallásos teljesítményekre törekednünk. Bíznunk kell abban, hogy Isten ebből is ki tudja hozni a legjobbat, tervét velünk. Azt tanácsolta nekem, hogy vegyem észre az úton a teremtett világ minden, még a legapróbb szépségét is. Ismer. Tudja, hogy így tudok Istenhez kapcsolódni, Lélekkel töltődni. Éva az egyik legnemesebb teremtés, akit ismerek. Végzettsége szerint orvos, de hitoktatóként dolgozik. Két könyvet írt, csodálatosan fest, állatbarát. Tartása azoké a nagyasszonyoké, akikről legendák szólnak. Egy jelenség. Ha belép, észreveszed. Egyenes, melegszívű, önzetlen. Egyszer megdicsértem a nyakláncát – amit maga készített -, azonnal levette, és nekem adta. Közel harminc éve ismerem. Kiváltság! Aztán lementem a térképről, és konstatáltam, hogy nem lesz vacsorám. Ehelyett? A videóból megtudod! Szilvi megmondta: lesznek segítőim. Na, de ilyenek??? Köszönöm a társaságotokat! Jó éjt! Holnap is gyertek velem!

Íme a videó »

El Puerto de Santa Maria -Jerez de la Frontera. 20 km, 170 emelkedés. Tipikusan az a nap, amikor kiböjtöljük a szebb, gazdagabb napokat. A csúcspont az erdőcske és a vadvirágos mező volt. A kis távolság miatt világosban indultam. Lassan lépdeltem, ami azt eredményezte, hogy sokkal nehezebbnek tűnt a 20 km, mint tegnap a 30. Jobb lesz, ha ezentúl maradok a korai indulásnál. Melegebb is volt, és Sevillaig egyre melegebb lesz. Kettőkor már bent is voltam a szálláson. Csak lepakoltam, és mentem megnézni a várost. Fél négyre már meg is ebédeltem. Aztán Margittal sziesztáztam. Vele coachként ismerkedtem igazán össze öt évvel ezelőtt. Érdekelt, mit fog válaszolni a kérdésemre: mi kristályosodott ki tanulságként eddigi életéből? Kétkezi munkás szülők gyermekeként első generációs diplomás lett. Ebből azt tanulta, el lehet hagyni a járt utat. Az anyaság arra döbbentette rá, mennyire más tud lenni a szeretet. 17 év utáni szakmai váltásához, majd vezetővé válásához bátorság kellett. A közösen bejárt önismereti út helyes önértékeléshez és önbecsüléshez vezetett. Rácsodálkozott értékeire, erősségeire. Nekem is jó volt látni, ahogy kibontakozott. A változások mindig lehetőséget teremtettek életében. Nekem azt tanácsolta, hogy élvezzem az út minden pillanatát, engedjem el, amit el kell engednem, és ismerkedjek emberekkel! Ami miatt Margitot nagyon kedvelem az a pozitív életszemlélet, amit sugároz, a jókedv, a derű. Mindemellett tudatosság és szorgalom jellemzi. Jó vele dolgozni! Jó tőle kérdezni! Jó vele nevetni! Kedves Margit! Köszönöm, hogy ma szóval tartottál. Ha érdekel titeket Jerez de la Frontera, nézzétek meg a videót! Köszönöm, hogy ma is velem voltatok! Kísérjetek tovább! Szép estét!

Íme a videó »

Jerez de la Frontera-El Cuervo. 29,5 km, 150 emelkedés. Fél kettőkor még nem tudtam elaludni. Féltem, hogy fogom bírni, mert tegnap a 20 km is sok volt. Aztán a kezdeti akadályok leküzdése után fordult a kocka. Valahogy bírtam. Ettem a kilométereket. A várt hőség elmaradt. A szél jó fej volt, besegített. Amikor már nehezen ment, felhívtam Katit, aki kb akkor lett nagykorú, amikor én születtem, és amikor megismertem, akkor kb annyi idős volt, mint most én. Jó ha vannak anyai barátnőink. Főleg, ha olyanok, mint az én Katim. Ha hallanátok a hangját, azt hinnétek, egy huszonéves csitri beszél. Az életöröm, a vidámság megfiatalítja a hangot is. Ám, ha arra figyeltek, hogy mit mond, akkor száz év bölcsességét sejtitek gondolataiban. A szíve pedig kortalan. Amikor vele vagyok, olyan, mintha az Élet vizét kortyolgatnám. Üdít és feltölt energiával. Kíváncsi voltam, mit fog mondani. És nincsenek véletlenek. Beletalált az egyik nagy kérdésbe, amit az útra hoztam. Az utóbbi években ugyanis lezártam több tucat kapcsolatot az életemben. Kipakoltam őket, mint a két kilót a hátizsákból. Ahogy fogy az időm, egyre kritikusabb vagyok abban, hogy kire fordítom. Azért néha belém hasít a gondolat, hogy nem szűkítem-e be magam. Mit fogok gondolni erről húsz év múlva? Kati megadta a választ, pedig nem tudta, hogy ez a kérdés. Azt mondta, meg kell válogatni, kihez kapcsolódunk, mert ránk kövülnek idővel olyanok, akik nem a mi embereink. A másik gondolata az volt, hogy sokszor nem tudunk tanulni a hibáinkból, de nem adhatjuk fel! Újra és újra nekik kell feszülnünk! Az útravalóm pedig az volt, hogy élvezzem az út minden percét, a gyaloglást, a szépségeket, a természetet, az ízeket, a találkozásokat. Még annyit a szívemre kötött, hogy adjam át üdvözletét minden kedves követőmnek, akiket immáron ismeretlenül is az ismerőseinek tart. Katikám, a Jóisten adjon neked egészséget! Legyél még sokáig az én leghűségesebb követőm, mert nagyon szeretlek! Hogy hogyan fogyott el hirtelen a lábam előtt az út, és hogy mászkáltam árkon-bokron át, azt megnézhetitek a videóban. Köszönöm a mai jelenlétet! Gyertek velem tovább holnap is a szelíd andalúz lankák közt! Szép estét mindenkinek!

Íme a videó »

El Cuervo – Las Cabezas de San Juan. 31,5 km, 150 emelkedés. Visszanéztem az előző útjaimat, és általában a 4-5. napon volt a holtpont, a csomagfeladások napjai. Most a 3. napon voltam fáradtabb, de holtpontnak nem nevezném. Ma reggelit és úti csomagot is kaptam. A csúcspont a hajnali rész volt. A Hold és én. Ez mindig megvan egyszer. A tó mellett is volt szépség. Aztán jöttek a monoton kilométerek. A mai nap fejben volt nehéz. Legalább a hőség nem gyötört. A végén tűnt el megint az út a lábam alól a tarlón, de kis kerülővel, amit meglepően jól bírtam, időben beértem. Kényelmes a szállás. 11 Euróért zarándokmenüt is kaptam. A mosógép használat az árban van. Mi kell még? Ma Zsuzsival gyalogoltam. Ő lett az utódom a Sziszkiben. Igazgatóságom második évétől – hat éven át – volt a helyettesem. Tökéletes vezetőtársra leltem benne. Szakmailag naprakész, megbízható, lojális, a pozícióját szolgálatként felfogó társ. Amikor felkértem, már tudtam, lesz kinek átadnom a stafétát. Mikor ma megkérdeztem, mi a legnagyobb tanulása eddig az életben, és azt mondta: a türelem, úgy éreztem, szinte a lábnyomomba lép. Vezetőként én is ezt tanultam. De Zsuzsinak a türelem mást is termett. 42 évesen, 14 évvel fia születése után egy tündéri kislányt: Noémit. Az időzítés mindig tökéletes. Egyszerre lett igazgató és újra anyuka. Akkor úgy gondoltuk, összekuszálódnak a szálak, de végül a türelem ezt is kibogozta. Az útra azt kívánta nekem, hogy erősödjek lélekben, szőjek új terveket, jelöljek ki új célokat. Köszönöm, Zsuzsi, hogy kísértél hat éven át, hogy támogattad az innovációimat, és ha kellett, lehúztál a földre. Biztos pont voltál! Azt kívánom, örülj mindig annyira annak, hogy vezető lettél, mint az első napon! Kedves virtuális Camino Családom. Ma egy kicsit rövidebb a videó, de annál nagyobb szeretettel küldöm. Szép estét! Holnap segítsetek, mert rekordot döntünk!

Íme a videó »

Las Cabezas de San Juan – Utrera. 36,5 km, 105 emelkedés. Nagyon fáradt vagyok. Egy hosszú nap vége. Semmi másra nem emlékeznék, ha nem lenne a video, csak arra, hogy teszem egyik lábam a másik elé. Marcsival beszélgettem reggel, akit az Almádi jégpályánkon alkalmaztunk. Kedves, szolgálat- és segítőkész, lelkiismeretes, szelíd, mosolygós, kreatív, motivált és jó csapatjátékos. Azt mondta, neki a legnagyobb tanulás, amit folyamatosan tanul, hogy önmagára is gondoljon. Az útra azt kötötte a szívemre, hogy ha nehéz helyzetbe kerülök, tudjam, hogy miből tudok erőt meríteni. Köszönöm, Marcsi! Volt időm gondolkodni ezen! Lett is listám! Azt kívánom, haladj nagy léptekkel a saját utadon! Egyre inkább merd magad választani! Tudod, a sorrend: ahogy a repülőn az oxigénmaszkot! Örülök, hogy megismertelek! Köszönöm azt, ahogy dolgoztál nekünk!!! És azt, hogy jönnél jövőre is! A többit láthatjátok a videóban. Holnap is számítok rátok! Rövid nap lesz! Szép estet!

Íme a videó »

Utrera – Alcala de Guadaira. 21,5 km, 101 emelkedés. Nehezen indultam. Nem annyira a fájdalom, inkább az ijedség miatt. Tegnap túlhajtottam magam. Nem lett volna más megoldás. Ennyi volt a táv szállástól szállásig. Nem csoda, hogy csak bicikliseket látok. 190 km-t tettem meg a 7 nap alatt. Nem lenne sok, ha egyenletesen oszlana el. Azt tanultam magamról, hogy hiába van meg valami fejben. Kell hozzá a testem is. És ami ment egy éve, az ebben a korban már nem biztos, hogy megy még mindig büntetlenül. Ma és holnap a rövid napot pihenésre fordítom. Szép volt a mai út, de már várom, hogy Sevillatól, ahonnan indul a Via de la Plata, legyenek útitársaim. Elég volt a csendből, a magányból. Jöhetnek a hálótermek, a horkolások, a zsúfolt zuhanyzók és a Buen Camino köszönések, meg a szokásos kérdések: honnan jöttél, hányadik utad? Ma Icus jutott eszembe, akit a METU-n ismertem meg a coach képzésen. Felhívtam, mert kíváncsi voltam, hogy alakul az élete. Hallani akartam mindig bizakodó kedves hangját, egyedi meglátásait. Az ő folyamatos tanulása az, hogy testi-lelki-szellemi fejlődése egyensúlyban legyen. Azt tapasztalta, hogy ehhez meg kellett tanulnia szeretni önmagát feltétel nélkül. Önmagát a teljesítményétől függetlenül. Aki perfekcionista, mint ő, meg én, az tudja, hogy nem magától értetődik ez. Azt kívánta nekem, hogy találjam meg ebben az útban is azt a szépséget és értéket, ami miatt mindig újra útra kelek. Köszönöm, Icus! Igyekszem úgy alakítani, hogy a perfekcionizmusom ne gátoljon ebben! Jó volt veled gyalogolni az andalúz tavaszban. Hasonlít rád! Aki kíváncsi Icusra, az nézze meg a videót. A pipacsokról jutott eszembe! Mindenkinek szép estét! Holnap újra Sevillaban leszünk! Gyertek velem!

Íme a videó »

Alcala de Guadaira – Sevilla. 22 km, 106 emelkedés. Via Augusta teljesítve! Csodás alcalai hajnal a vár alatt a folyóparton a madarak flashmobjában gyönyörködve. Egy rövid putris rész után már Sevilla egyik parkján át sétáltam be a városba. Gyors vásárlás, hogy egy sajtos szendvicset reggelizhessek a 18 km után egy másik parkban. Aztán csak 2 km-re a posta a Giralda mellett. A csomag már úton haza. Újabb kilométer után a Via de la Plata társaság irodájánál vagyok. Zárva. Sebaj a Hostel Triana Backpakers zarándokszálló csak párszáz méterre van. Kaptam pecsétet is, alsó ágyat is. Kis pihenő után kimentem enni. Egy fagyival ünnepeltem meg, hogy az út első szakasza lezárult. A jakaranda fák miatt érdemes megnézni a videót. Májusban borulnak virágba. Kifogtam. Ma Erika volt az útitársam, akivel 14-15 éve hozott össze az élet, amikor a pedagógus életpályamodell elindult, és egy csoportban végeztünk. Aztán mindketten trénerként is dolgoztunk. Sokszor hívtam fel, mert alapos szakmai tudása, tanácsai kezdő igazgatóként jól jöttek. Az utóbbi években nem sokat tudtam róla, valahogy elfeledkeztünk egymásról. Ő nyugdíjba ment, én meg már nem dolgozom a tanügyben. Mégis volt közös témánk. Azt mondta, hogy azt tanulta, érdemes kitartani amellett, amiben hiszünk a nehézségek ellenére is. Megtermi gyümölcsét! Pár év pihenés után Erika visszatért a gyerekekhez. Most szabadon élvezi a tanítás örömét, azt ahogy a gyerekek visszasugározzák a szeretetét. Nekem is azt tanácsolta, hogy legyek kitartó abban, amit szeretek. Töltsem fel lelki raktáraimat a széppel. Drága Erika! Jó volt hallani a hangod, tudni, hogy ugyanaz a pozitív személyiség maradtál. A lendületed, a kíváncsiságod, a mélységed mindig is rabul ejtett! Nyáron találkozunk! Kedves követőim, tőletek is csak mára búcsúzom. Holnap elindulunk a Via de la Platan! Gyertek velem! Szép estét mindenkinek!

Íme a videó »

Sevilla – Guillena, 24 km, 103 emelkedő. Könnyű nap lehetett volna, de az eső, a szél, a sár, kicsit megnehezítette. A tapasztalat ad lelkierőt, de még mindig beleesek abba a hibába, hogy egy-egy akadályról azt hiszem, hosszan fog tartani. Ma az idő szinte 5-10 percenkénti változékonysága nagy tanítás volt arról, hogy ilyen az élet is. Mint az EKG. Az úton megint csak biciklisták voltak. Az albergue-ben egy koreai srácról kiderült, hogy gyalogol, és holnap ugyanaddig megy, mint én. A többiek férfiak, akik úgy tűnik, jól megvannak magukban. Jane és Simon, az ír páros is biciklis, de velük végre beszélgettem kicsit. Talán pár nap alatt csak összerázódik egy csapat. Nekik még ez az első nap, majd a kilencediken csak rájönnek, hogy ezer km túl hosszú egyedül. Kivárom. Ma Krisztinával beszélgettem. Őt 36 éve ismertem meg, amikor a Szabadság téri gyülekezetben szolgáltunk. Két, majd három pici gyerekkel nagyon hálás voltam azért, hogy hetente többször beugrott hozzánk. Volt, kivel beszélgetni, eljátszott a gyerekekkel is. Mi eljöttünk onnan, de a barátság maradt. A szokásos kérdésre azt válaszolta, hogy a kritikus énje megzabolázása volt a legnehezebb lecke az életében, amit még mindig tanul. Hogy ne szóljon azonnal, ha valami nem tetszik, és főleg, ne szóljon be. Nekem pedig azt kívánta, hogy merítsek erőt az útból, és legyek vidám. Köszönöm, Krisztina a jókívánságot, a mai szóval tartást és azt, hogy vagy nekem!

Íme a videó »

Guillena – Castilblanco de Los Arroyos. 20 km, 409 emelkedés. Végre itt a természetjárás! Ujjongtam! Rögtön, ahogy elkezdtem volna élvezni, jött a több km-en át tartó sárdagasztás a szemerkélő esőben. A szél ma lusta volt fújni. A nyulak birodalmában kisütött a nap. Végre megelőzött egy zarándok az úton: Hing Dzsun, a koreai srác. Mikor azt hittem, megúszom, jött a szakadó eső. Jó, hogy rövid napon! Közben Katival beszélgettem, akit az új Nat írásakor a tartalomfejlesztési csoportban ismertem meg. Azóta több minden összeköt minket, például a túrázás. Azt mondta, élete egyik nagy tanulsága az, hogy megelégedjen az elég jóval. A másik, hogy szusszanjon egyet, ha valamit elért, élvezze, ünnepelje meg, mielőtt továbbmegy. A harmadik, hogy élje meg a pillanatokat, legyen jelen emocionálisan és kognitívan, mert csak az lesz az övé teljesen, az ad kontinuitást életfonalának. Ebbe integrálható az is, ami nehéz, akár a szenvedés is, ha el tudjuk fogadni. Arra hívott, hogy éljem meg utam pillanatainak egyediségét, akkor is, ha lesznek nehezek, mert a kín végül győzelemmé válik! Ahogy itt fekszem bekuckózva a barátságos albergue-ben. A kimosott megszárított illatos ruhákban, és visszagondolok a mai lépésekre a sárban és esőben, meg is élem. Drága Kati, barátgyűjteményemnek különleges ékköve vagy. Szeretek veled beszélgetni, mert sokat tanulok tőled, és megtisztelő, amikor rácsodálkozol az én meglátásaimra. Ebben a kookreációban maradjunk meg sokáig, és főleg hegyen-völgyön át Qvanti kutyussal együtt! Kedves kitartó útitársaim, ha látni szeretnétek vad színeket, nézzétek meg a videót! Holnap nehéz nap lesz! Kísérjetek! Szép estét!

Íme a videó »

Castilblanco de los Arroyos – Almaden de la Plata. 29,5 km, 578 emelkedés. Ötkor keltem, jól haladtam, fegyelmezetten betartottam a 4 km-enkénti ivást, és minden másodiknál kis evést. 16 km után végre belegyalogoltunk a tájba. Mármint, aki résen volt. A koreai srác meg egy angolul beszélő hölgy végig az országúton jöttek. A szépeket nem tudom szavakkal visszaadni, de a video jó lett. A végén volt a legnehezebb emelkedő. Ott meg kellett állnom párszor. Aztán albergue szerzés. Hing Dzsunnal voltunk ketten, de mire visszaértem a szarvas ragu evésből – amire a tulaj biztatott -, megtelt a ház. Egyedül képviselem a nemem. Mellettem Andreas. Akivel előbb angolul beszéltünk, de aztán kiderült, hogy német, így most gyakorolhatom azt is. Az úton Zsuzsával beszélgettem, aki igazgatótársam volt. Persze, hogy ő is a türelmet tanulta meg, illetve az elfogadást, az előítélet mentességet. Meglátni mindenben a jót, örülni tudni, és a jobbító szándékot ébren tartani. Családi mondásuk: Ennél rosszabb ne legyen! Nekem azt mondta, hogy vigyázzak magamra, és ha valami nehéz jön szembe, legyek kíváncsi, mi a célja velem! Drága Zsuzsa! Jó, hogy egymásra találtunk a munkán keresztül, mert örökre beírtad magad a szívembe. Ezen a nyáron kell csinálnunk megint egy közös kalapos képet valahol! Kedves követőim! Holnap 35 km vár ránk 700 feletti emelkedővel. Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Almaden de la Plata – Monesterio 36,5 km, 737 emelkedés. Határfeszegetős nap. Megnéztem az előző utak 12. napjait. Francia út: Burgosból éjjel fél háromkor indulok, mert nem tudok elaludni a másnapi út izgalmától. Sok magyarral találkozom. A felelősségről és a tartásról elmélkedem. Camino Benedictus: Bakonybél felé a létbevetettségemről gondolkodom. Rota Vicentina: Leérek Sao Vicentebe, a legdélebbi pontra, majd Sagresbe gyalogolok, 29 km a vége. Közben Szabó Magda révén a téma: ki mellett boldog, elégedett és élni vágyó az ember. Norte: Santillana del Mar, az út legszebb városa; az apácazárda, az út legjobb albergue-je. Kigyaloglok a tenger felé, hogy meglegyen a lábamban a táv, szedret eszem. 38 km-t járok nap végére, pedig az út elejét tömegközlekedtem, mert iparvidéken át vezetett. A szobám falán az ige; Bízd az Úrra a te utadat. Portugál út: Sao Joao de Madeira felé Janinát megijeszti a mutogatós ember. Rendőrt hívunk a cukrászdába. UnoCamino: Benő a menő napja. Érdekes így csokorba szedni. Az első útban még mennyi a bizonytalanság. A második és harmadikban, mintha ki szeretnék kényszeríteni magamból mély gondolatokat. A negyedikben megélem a szabadságom. Az ötödikben én vagyok az erős, a támogató. A hatodikban magam is meglepődöm, mire vagyok képes. Ma a videóban az unokáimnak kedveztem, sok állatot láthattok és egy titokzatos odút. Sanyi volt az útitársam, refis osztálytársam. 47 éve ismerem. Neki azt kellett megtanulnia, hogy ne tolja túl a dolgokat, hogy merje megosztani a terheket, lássa meg tűrőképessége határait, maradjon egyensúlyban, mert nem kell mindent kibírni, jobban kell figyelni az apró jelekre, óvni kell önbecsülésünk, és meg kell ismerni hatvan év feletti énünk. Nekem azt kívánta, hogy tudjak az úton minden napot pozitívan értékelni. Lássam meg magam egyre jobban kívülről, belülről. Köszönöm, Sanyi, hogy elkísértél, és hogy mindig szeretettel fordultál felém. Jó lenne sűrűbben találkozni Veled és a többiekkel. Találjuk ki! Kedveseim, ma határozottan éreztem az energiát, amit küldtetek. Szuper támogatóim vagytok. Holnap tovább haladunk immár Extramadura tágas mezein. Gyertek velem! Jó éjt!

Íme a videó »

Monesterio – Calzadilla de los Barros, 30 km. 328 emelkedés. Az első teljesen extramadurai nap. A táj kinyílt, de kicsit szégyellős volt, az éjszakai eső párájába burkolózott. Az én fejem a kevés alvás miatt épp olyan kótyagos volt, mint a köd. Valahogy ideértem… Kezd összeállni a csapat: Andreas a lány szobát választotta, vagyis engem. Reméli, nem vagyok olyan hangos éjjel, mint a fiúk. Hing Dzsunhoz társult Maxim, az ukrán férfi, aki 9 éve él Valenciában és camino függő. Már csak ez az út hiányzik a gyűjteményéből. Ma Ágival beszélgettem, aki azt tapasztalta meg életében, hogy amire nagyon vágyott és amiért sokat dolgozott, az megvalósult, még ha álomszerű vágy volt is. Amit elérünk, az nem a végállomás, mindig van tovább. Ahogy haladunk az időben előre, Ági szerint, változik, hogy mi tud örömmel eltölteni. Egyre inkább olyasmi, ami az emberi kapcsolatokkal, a szeretettel függ össze. A legnehezebb pedig az, hogy elengedjünk dolgokat. Nekem az útra azt tanácsolta, hogy azt, ami keserves, ami nehéz, azt tudjam értékelni már abban a pillanatban, amikor történik. Játsszam azt, hogy ha más szemszögből nézek rá, mit hoz be? Érdekes, hogy a Rota Vicentinán a 13. napon fenyegetett rendőrrel a szállásadó. Jó lett volna már ott így tekinteni a szürreális helyzetre. De a 13. nap volt az is, amikor a Francia úton megáldott a bicikliző szerzetes.

A Portugál Caminon ezen a napon érkeztem Portoba. A Benedictuson a kiszáradt folyómederről az jutott eszembe, hogy merni kell változtatni, a Norten meg festménybe illő napom volt. Mennyi szempont! Ott, akkor, úgy, és azóta visszagondolva mindig újabb jelentésréteggel bővül. Velem változik az olvasat. Megtörténik magától a jelentésváltozás, de lehet szorgalmazni is. Köszönöm, Ági a közös éveket a Nat-ban és azon túl! Köszönöm a bizalmad, a hűséged, a szereteted, a kreativitásod és az értékes gondolataid, a barátságod! Kitartást az újabb diplomaszerzéshez! Mire hazamegyek, már mindenen IS túl leszel! Kedves Követőim! Holnap megpróbálok eljutni egy 38 km-re levő településre. Ott van szállás. Rugalmas leszek, de úgy indulok, hogy megcsinálom. Szorítsatok! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Calzadilla de los Barros – Villafranca de los Barros 42 km, 417 emelkedés. Egyéni rekord. Utolsó erőmmel szerkesztettem a videót, és írom e sorokat. A videóban ott van minden, kivéve Adrienn. Vele beszélgettem ma. Valamikor 33 ével ezelőtt Bugyiban ismerkedtünk össze. Oda járt a gyülibe. Aztán Sóskúton újra összehozott minket az élet 18 évvel ezelőtt. Kollégák lettünk. Végül 4 éve szorosabbra fogtuk a barátságot. Az első, azóta már baráti társasággá alakult önismereti csoportom tagja. Kérdésemre azt válaszolta, hogy meg kellett tanulnia felvállalni azt, ami neki jó, merni dönteni úgy, ahogy az a jóllétét szolgálja, s ettől egyensúlyba kerülni. Ha ez sikerül, akkor egyensúlyunk miatt a környezetünket is stabilizálni tudjuk. A változtatás, amitől félünk és elodázzuk számára azt bizonyította, hogy érdemes belevágni, mert az élet megjutalmazza a bátorságot. Most egy olyan közösségbe tartozik, ahol megbecsülik és partnerként kezelik. Örömmel kísértem figyelemmel ezt a kibontakozást. Adriennben minden ott volt, csak el kellett hinnie magáról azt, aki!!! Másik tanulsága, hogy az egészség a legfontosabb. És ez nem egy üres frázis. Ezt az tudja, aki megélt ezzel kapcsolatban nehézségeket. Azt mondta, a lelki szükségletekre való odafigyelés éppoly fontos, mint a testiekkel törődés. Kérdeztem, nekem mit üzen az útra. Hát jól megnevettetett. Úgy hallotta, hogy amikor megyek, a háttérben tapsolnak. Aztán rájött, hogy ez a lépteim hangja a kavicsos úton. Azóta, hogy ezt mondta, még jobban csoszogok. Jó az a taps . Drága Adrienn! Örülök, hogy az Élet újra és újra odatett mellém. Olyan ember, nő, anya, munkatárs, barát vagy, aki csendben teszi a dolgát, akire mindig lehet számítani, és aki meg tud nevettetni, de át is tudja érezni a másikkal a nehézséget, a fájdalmat. Szeresd és értékeld magad legalább annyira, amennyire mi szeretünk és értékelünk, és ha sikerül, akkor tegyél rá még egy lapáttal! Megérdemled! Csak, mert vagy! Kedves Csapatom! Holnap új kalandok várnak! Fedezzük fel együtt! Szép estét!

Íme a videó »

Villafranca de los Arroyos – Torremejía 31,5 km, 183 emelkedés. Ma egy “leléptem” nap volt. A 30 km már megszokott. Addig, amíg nincs meleg, eső vagy nagy emelkedés. Kiderült, hogy megint ünnep van. Tegnap a szállás, ma a kajaszerzés volt kihívás. A Francia úton innen már elkezdtem visszaszámolni, most meg a harmadánál se tartok az útnak. Akkor 21 km is elég volt, főleg mert esett. A Rotán Sagrest derítettem fel, majd vissza buszoztam Odeseixe-be, hogy aztán bezárjam a kört a Historical Wayen. A Norten úgy ítéltem meg, hogy ez volt a legszebb nap. A parton haladt az út. A Portugál úton meg ezen az estén vacsiztam együtt Lénával és Nelmával a bűbájos Esposendében. Nem a Plata 15. napja lesz a legemlékezetesebb, de ma ennek kellett történnie. A nap csúcspontja az volt, amikor Vince unokámmal telefonon barkochbáztunk. Útközben Judit jutott eszembe. Édesapám baráti társaságába tartozó hölgy. Bölcsessége, kedvessége és közvetlensége mindig imponált nekem, segítőkészségével pedig éltem is, ha jogi kérdésem volt vezetőként. Érdekes, amit mondott. Még hátrébb lépett az időben. A szüleire, a családjára mutatott rá. Amit tőlük kapott: tradicionális értékek, vallásgyakorlás (katolikus és református hit megfért egymás mellett), a tradíciók tisztelete. Ezekbe tudott kapaszkodni a nehéz helyzetekben. A legtöbbet ő is türelmet tanult. A vitalitás, a lendület, a tettrekészség sürgetettségéből kellett lejjebb adnia. Nekem azt mondta, kapcsoljak ki mindent, lassuljak le, imádkozzak, és ha odaérek, gondoljak rá! Így lesz, drága Judit! Sose tudtam igazán megköszönni mindazt, amit értünk tettél. Többek közt a bugyii református iskola indításával kapcsolatos rengeteg segítséget, ami azóta is működik, és ahol Kisanna végezte az első tanévet. Isten áldjon, és adjon erőt neked a feladataidhoz! Próbálom ellesni tőled azt a fajta életszeretetet, amit semmi nem rendít meg, mert nem az határozza meg, ami szembejön, hanem az az olvasat, amiért a felmenőidnek vagy hálás. Kedves Camino Csapatom, holnap lesz érdekesség, megígérem! Lépegessünk tovább is együtt! Szép estét!

Íme a videó »

Torremejía – El Carrascalejo 31,5 km, 307 emelkedés. Végre egy változatos nap! Igaz, 2 minimuffinnal kellett beérnem, de vizem volt, és miután megérkeztem és lezuhanyoztam, egyből kaptam ebédet. Merida gyönyörű város. Sokat azért nem időztem nevezetességeinél, mert alsó ágyat akartam szerezni. Sikerült. Négyen vagyunk a tágas szobában. Alvaro, a fiatal spanyol informatikus az egyik alvótársam, aki egy évig csavarog a világban. Laosz, Kambodzsa megvolt már, most Vietnámba menne. Közben bejár egy-két Caminot. Volt olyanokon is, amiken én még nem. A Primitivon és az Angol Caminon. Azt mondja, szépek. Ma Ferit hívtam útitársnak, akit 50 éve ismerek. Pápakovácsiban, ahol édesapám körzeti orvos volt áttelepülésünk után, a szomszédban lakott, most meg már több cikluson át ő a község polgármestere. Főleg az öcsémmel bandázott, mivel én csak két évig éltem ott. (A középiskolát Debrecenben végeztem.) Feri tisztelettudó, becsületes, vidám, nyíltszívű gyerek volt. A mai beszélgetésünk arról győzött meg, hogy megőrizte értékeit. Kérdésemre azt válaszolta, hogy életútja két nagy ajándéka a gyermeke, akire nagyon büszke, és az, hogy végül megtalálta azt a társat, akire mindig is vágyott. Csalódásaiból is tudott tanulságot meríteni. Sikerült a békességet választania akkor is, amikor ehhez le kellett győznie önmagát. Hiányzik neki a régi világból az, hogy az emberek összejártak, mert a barátok, a közösség, a valahova és valakikhez tartozás fontos számára. Nekem azt kívánta, hogy töltődjek, tanuljak az útból, és teljesüljön a célom. Köszönöm, kedves Feri, hogy elkísértél egy darabon. Én is figyelemmel kísértem a Te utad, és gratulálok hozzá! Maradj mindig olyan szívember, amilyennek ismerünk. A világnak nagy szüksége van arra, hogy a vezetői szolgálni akarjanak! Kedves velem bandukolók, holnap kicsit lazíthatunk. A 22 és 45 között kellett választanom, és ezúttal az óvatos hangomra hallgattam. Mára szép estét! Holnap gyertek velem!

Íme a videó »

El Carrascalejo-Alcuescar, 24 km, 331 emelkedés. Az egyik legszebb nap. Természetvédelmi területen haladt az út szinte végig. Próbált segíteni nekem a sok szépség, de a nem megfelelő táplálkozás (3 napig nem voltak nyitva a boltok, mindenből kifogytam) megbosszulta magát. Ma egy egyházi albergue-ben éjszakázom. Lesz áhítat és közös vacsora. Niso atya kedvessége megható. Ő is szenvedélyes zarándok. Tele van varrva a hátizsákja. Az utolsó pár km Clay nélkül keserves lett volna. Ő egy 80 éves amerikai zarándok, akivel elkezdtem beszélgetni. Kénytelen voltam felvenni a tempóját. 70 évesen kezdett zarándokolni. Ez a 10. Caminója. Tovább is ment még 16 km-t. A mai nap üzenete, tanítása ő. Beszélgetőtársam egyetemi csoporttársam, Grácia volt. Régóta próbálunk alkalmas időt találni a kapcsolódásra. Most sikerült. Kiderült, hogy nehéz tapasztalatokat szerzett az elmúlt évtizedekben. Egy bántalmazó kapcsolatból kellett szabályosan kimenekülnie. Akkor elment a falig, hagyta hogy megtörténjen, mert félt. Most már a kis dolgokban is kiáll magáért. Nekem azt tanácsolta, hogy tartsak ki. Nem is tudta, mennyire fontos volt ezt hallani. Ma sokat gondoltam arra, hogy bedobom a törölközőt. Drága Grácia, sajnálom, hogy ez megtörténhetett veled, és nagyon csodállak, hogy végül mertél kiszakadni! Mostmár légy boldog és kiegyensúlyozott! Találd meg az új munkahelyed, ahol kedves emberek vesznek körül, és élvezd jelenlegi társad kedvességét, szeretetét! Kedves Csapatom! Holnap korán indulunk! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Alcuescar – Valdesalor 26,5 km, 139 emelkedés. A nap rossz híre, hogy visszaélnek a profilommal. Ne jelöljetek vissza! Feltettem a tegnap esti fotókat, meg a reggeli búcsúzást Nico atyától. Mivel volt kávé és muffin, meg se álltam Valdesalorig. Vidám, könnyű és szép nap volt. Korai beérés. Kajaszerzés rendben, csak választék nem volt. Az albergue tiszta, tágas, wifi helyett ingyen mosógép van. Kis változással a csapat beért. Akiket ismerek név szerint: Andreas és Alvorado. Lány megint egyedül vagyok. Ma Jutkát hívtam fel, aki Bugyin daduskodott nálunk, és egy ideig a háztartásba is besegített. Az a mérhetetlen szeretet és türelem, ahogy jelen volt családtaggá avatta. Nagyon-nagyon hálás vagyok neki azért, amit, de főleg, ahogy tette. Most már 78 éves, és épp egészségügyi gondjai vannak. Kérlek, imádkozzatok érte ismeretlenül is. A legnehezebb terheket cipelte, amit egy anya cipelhet. Lányát épp hogy felnevelte, elvesztette, és fia is fiatalon halt meg. Özvegy, hosszú évek óta, de hangjában ott cseng most is az a kedvesség és szeretet, amit 30 éve naponta hallhattam. Boldogságát unokái és négy dédunokája adja. Kérdésemre azt válaszolta, hogy a legnehezebb tanulása az, hogy bízni tudjon abban, hogy Odaát találkozunk a szeretteinkkel. Azt mondta, hogy a mi bugyii tartózkodásunk alatt, a hozzánk kapcsolódása által került közel Istenhez. Ez nagyon megérintett. Azt kérte, hogy vigyázzak magamra, gondoskodjak magamról az úton. Egyek . Megfogadom! Körültekintőbb leszek! Drága Jutka! Jó volt beszélni, de az ölelést nem pótolta. Meglátogatlak, ha hazaértem! Kedves Barátaim! Holnap Unesco világörökség városba megyünk: Caceresbe! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Valdesalor – Casar de Caceres 27 km, 309 emelkedés. Reggel olyan botorkálós voltam. Hiányzott a kávé. Aztán egyre jobban bejáratódtam. Caceresben kíváncsian barangoltam az ódon kőházak között. A főtéren ki is ültem egy tonhalas tostadara az érzés miatt főleg. Aztán jött a hegymászás és a meleg egyszerre. De olyan szép volt, hogy lelkesen lépdeltem egy-egy rövid pihenőt tartva. Kinyílt a Via de la Plata. Kezdi megmutatni igazi szépségeit. Casar de Caceresben az olcsó albergue megtelt, így az Albergue Rural Via de la Plataban szállok. 6 helyett 60 Euróért. Van ilyen! Négyágyas szoba ára. Csak ez volt. Ha lenne útitársam… De jövőre lesz! Többen is jeleztétek, hogy egy rövidebb útra beneveztek. Legyen úgy! Ma Györgyivel beszélgettem. Ő Bora keresztanyja. Abban az időben, amikor kicsik voltak a gyerekeim, nagyon sokat járt hozzánk. Segített is, de leginkább beszélgetni szerettem vele. Aztán ő is férjhez ment, született 5 gyermeke, és soha nem tudtam viszonozni, amit tőle kaptam, mert a távolság nem tette lehetővé. Talán egyetlen jótettem, hogy én ismertettem össze a férjével, aki osztálytársam volt Debrecenben. Györgyi pszichológus. Gyermekekkel foglalkozik. Azt mondta, nehéz a kérdésem, így ami először eszébe jutott, azt bontotta ki. A neveléssel kapcsolatban történt egy szemléletváltás benne. A gyermek megfelelő belső motivációjának felkeltését tartja fontosnak. Ezt például azzal érhetjük el, ha nem a teljesítményt erősítjük meg benne pozitív visszajelzéssel – ettől lettünk sokan a mi generációnkban perfekcionisták, maximalisták, könyörtelen mércés sémával rendelkezők (saját megjegyzésem) -, hanem például a kíváncsiságát, érdeklődését. Nekem pedig azt kívánta, hogy tudjak kapcsolódni magamhoz az úton. Drága Györgyi, köszönöm a mai beszélgetést, azt is hogy mindig ugyanonnan tudjuk folytatni, bármennyi idő is teljen el. Isten éltessen egészségben, boldogságban, hiszen azért választottalak mára, mert ez a Te napod! Kedves Csapatom, holnap el ne engedjétek a kezem! 34 km, 31 fok! Négykor ébresztő (nekem)! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Casar de Caceres – Canaveral: 36 km, 404 emelkedés. Négykor keltem, fél ötkor már a természet hajnali hangjait hallgattam az úton. Igyekeztem szedni a lábam. Jól tettem, mert az utolsó két óra így is pokoli volt. Segített Michelle és Scott, az amerikai házaspár. Amíg velük beszélgettem, szinte futnom kellett, olyan gyorsak. Tegnap köszöntek rám a boltban, és pár mondat után Michelle megölelt. Kiderült, nekik is négy gyerekük van. Aztán a tó körül már egyedül küzdöttem magam át a hosszú kilométereken. Ahogy melegszik az idő, úgy fogy a felfedezőkedv bennem. Végül az utolsó csepp vizem is elfogyott, és még volt két kilométer. Szinte önkívületben haladtam. Canaverálba érve az első háznál megszólítottam egy nőt, hogy töltse fel a kulacsom. Azonnal lehúztam a tartalmát. Így már képes voltam az albergue-be becsekkolni. Barbival beszélgettem ma. Őt először sziszkis szülőként ismertem meg, aztán vezető lett, és elkezdett járni hozzám. Azt mondta, kamaszkorában kitalált magának egy kapaszkodót. Az irodalom segített. Esti Kornél mintájára kreált magának egy Esti Barbit. Őt használja erőforrásként nehéz helyzetekben. Stabilitást ad neki. Jó módszer lehet, mert Barbinál erősebb nőt nem nagyon ismerek. Ha útra kelne, azt azért tenné, hogy kiszabaduljon a természetbe, így ezt ajánlotta nekem is: minden apró momentumra figyeljek, vegyem észre azokat a pontokat, ahol energiával tudok töltekezni, és küldjek belőle neki is. Drága Barbi! Így lesz! Küldöm. Főleg olyan energiát, ami ellazít, és ami arra vesz rá, hogy magadra fordítsd. Ne munkára, ne mások támogatására,CSAK MAGADRA!!! Kedves Követőim, holnap picit rövidebbet megyünk, de azért jobb, ha kísértek!! Érdemes megnézni a videót! Szép estét!

Íme a videó »

Canaveral – Galisteo 30,5 km, 374 emelkedés. Hajnali patakbaesés, eltévedések miatti plusz km-ek. Végkimerülés. Csodaszállás. Másfél óra alvás a videó készítés előtt. A többi a videóban. Távirati stílus, mert 3-kor kell kelnem. Kiderült, hogy a holnapi szállás 41 km-re van. Le kell térni az útról. Próbálom megoldani taxival a letérést. Akkor csak 30 km. De ki tudja hogy sikerül-e? 11 óra után

akkora a hőség, hogy én nem bírom. Addig meg kell tennem a 30-at. Ma Valcsival beszélgettem, akivel közösen trénerkedtünk az Oktatási Hivatalnak. Nagyon szerettem vele dolgozni. Fél szavakból értettük egymást, megbíztunk egymásban, jókat nevettünk is, és azonos volt a szemléletmódunk. Amikor vezető lett, megkeresett coachként. Jó volt látni, hogy fedezi fel magában azt a vezetői ént, ami a valódi, bátor, asszertív identitása. Kérdésemre pont az önismeret fontosságát említette. Nagy felismerés volt, ami azóta egyensúlyban is tartja, hogy az énvédelem és a humánus értékek megélése nem áll egymással szemben. Rengeteg mindent kívánt nekem az útra. Tárjam ki a szívem annak, ami szembe jön. Kapcsolódjak, beszélgessek másokkal, mert ezek a rövid, koncentrált beszélgetések nagyon tartalmasak. Töltődjek fel azzal az erővel, amit ez az egyszerű tevékenység: a gyaloglás adni tud. A kényelmetlenségekről meg tudjam, hogy azok lesznek az igazi élményemlékek. Köszönöm, Valcsi, hogy elkísértél! Mindig jó Veled! Amiket mondtál, megfogadom! Kedves Csapat! Holnap számítok Rátok! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Galisteo – Caparra 30,5 km, 323 emelkedés. 2.30-kor pihenten, magamtól ébredtem (3-ra volt beállítva az ébresztőórám). 3-kor indultam volna, de az App nem működött. 3.14-kor (Pí!!!) tudtam elindulni. Már tudom, hogy a Caminon nincsenek véletlenek. Valamiért kellett ez a késés. A várfalban gyönyörködtem. Nagyot mentem. 4,5 és 5 km között óránként. Végül egy banán és egy muffin volt a reggelim. A szendvicsem egy kikötött kutyakölyöknek adtam. Most is összeszorul a szívem, ahogy felidézem. A szendvicsnek is csak akkor látott neki, amikor elindultam. Végig a szabadságáért nyüszített. Észre se vettem a 30 km-t. A hegyet még sötétben másztam meg. Napfelkelte után sok volt az arnyék. Az amfiteátrumnál kezdődött a hőség. Körülnéztem, épp indultam volna, amikor begördül egy taxi, és rám köszön Michelle és Scott. Nem volt kérdés, hogy a hátralevő – útról letérő 10 km-t – elvisznek. Így aztán jó alaposan szétnéztünk. Ha 2 perccel később jönnek, vagy én nem vacakolok reggel az Appal, akkor 3 órát gyalogoltam volna a Caminon kívül a szállásomig a tűző napon. Megcsináltam volna, de elfogadtam a Camino Angyalaim segítségét, mert semmi értelme sanyargatni magam. Feleslegesen feszegetni a határaimat. Különbenis, csodaként éltem meg. Michell mindenképp hallani akarta a magyar nyelvet. Kicsit produkálnom kellett magam (lásd videó). Ez volt a minimum . 11-re már a szálláson voltam, de csak egykor lehetett bemenni, így ettem egy finom ebédet-vacsorát. Fél négy van. Rekord hamar teszem ma fel a videót. Kicsit rövidebb az éjszakai rész miatt, ami amúgy sem lett volna túl izgalmas, mert az eleje 12 km úttest volt. Marcsival beszélgettem ma. Egy csoportos gyalogláson ismertem meg, aztán elkezdett az első csoportomba járni. Érzelmi intelligenciája, önreflexiója nagyon erős. Az alkalmakon olyan meglátásai vannak, melyekkel betalál. Azt mesélte, hogy 26 éves korában egy autóbaleset után jött rá, hogy megfelelési kényszerét le kell tennie (a balesetet ez okozta, jelként vette). A másik felismerése, hogy az esetek nagy többségében saját magával kell megküzdenie, önmaga gerjeszti a problémát. Ez jó hír, hiszen akkor hatalmában van a megoldás. Illetve nem a miértet, hanem a hogyant kell megválaszolni. A harmadik nagy tanulása, hogy három felnőtt lányát el kellett engednie. Az ő életük már az ő felelősségük. Nem lehet helyettük megélni nehéz érzéseiket. Nekem azt mondta, büszke rám, hogy ilyen határozottan “menetelek”. Élvezzem a kihívást, higgyek magamban! Hadd jöjjenek azok a felismerések, amikre most van idő. Drága Marcsi! Köszönöm, hogy könnyebbé tetted nekem ezt a reggelt! Jó volt hallani a hangod, követni a gondolataid! Kedves Camino Családom, itt az ideje egy kis lazításnak. Holnap megtesszük. Könnyű napon is jó, ha velem jöttök! Szép délutánt!

Íme a videó »

Hostel Asturias – Banos de Montemayor 24 km, 400 körüli emelkedés. Kipihenten, magamtól ébredtem 3.45-kor, 4.30-kor el is indultam. A vizes cipőt ma sem úsztam meg. Mocsárba léptem. Sok volt a vízátfolyás. Aldenueva del Camino tündéri falvacskájában reggeliztem, onnan már csak 11 km-re volt a mai szállás. Banos de Montemayorban azonnal találtam boltot, éttermet. Az Albergue Turistico Via de la Platat ajánlom mindenkinek. Nézzétek meg a videóban! Karcsival is sikerült beszélgetni. A szegedi egyetem másod szakvizsgás képzésén tanítottam. Nálam írta a szakdolgozatát. Akkor tudtam meg róla, hogy a gyermekvédelem a kisujjában van. Kezdetektől jár hozzám vezetői coachingra. Így láttam bele abba a gigászi küzdelembe, ahogy újra és újra beleveti önmagát a reménytelennek látszó harcba. Mindig úgy tűnik, hogy összeomlik a rendszer, aztán Karcsi fogában tartva viszi át a túlsó partra azt, ami rá bízatott. Neki ez a hivatása! Csodálom! Kérdésemre azt válaszolta, hogy saját magára mindig számíthatott, és mindig akadtak olyanok is, akik meglátva benne karizmáját, mellé álltak. Így sikerült több tucat vesztes helyzetből újra felállni. Amiben faragnia kellett magán, az az erős akarata. Ma már simulékonyabb. Most ő mondta nekem, hogy pihenjek többet. Ez fordítva szokott lenni. Kedves Karcsi! Ahol te ott vagy, a sivatagban is oázis terem. Legyen az munka, magánélet! Isten áldja szép nagy családodat! Tartsatok mindig így össze! Ez a szeretet éltető erő számotokra, és azok számára is, akik látnak benneteket! A munkában meg azt kívánom, légy azon a poszton, akinek a munkáját végzed!!! Kedves hűségesen kitartó követőim! Már nektek is fárasztó lehet ez az út. Pedig még csak holnap érünk a feléhez. Viszont új tájak jönnek! Kasztília következik! Fedezzük fel együtt! Szép szombat délutánt!

Íme a videó »

Banos de Montemayor – Fuenterroble de Salvatierra 34.5 km, 654 emelkedés. Megint felébredtem magamtól, és el tudtam indulni 4 előtt. Jól jött ez a végén. Kicsit álomkórosan lépkedtem végig a napot. A havas hegyek látványa volt a csúcspont. A nagy meglepetés pedig: Alíz. Az első magyar, akivel találkozom, egyből egy önkéntes az albergue-ben. A többit a videóban láthatjátok. Ma Dórival. beszélgettem. Számára az volt a legnagyobb önismereti utazás, amikor egészségügyi okokból 21 napig víz böjtölnie kellett. Persze fokozatosan redukálta a szénhidrát, a hús, a zöldség, majd zöldség lé után a vízre a bevitt tápanyagot. Hihetetlen, ahogy át tudta lépni a határait, és felfedezte, hogy azokon túl is van tovább. Fejben kellett kilépni abból a buborékból, hogy folyton azon gondolkodunk, mikor, mit, hogyan eszünk. A világ az anyag burkában van. Így fogalmazott. Ebből kellett kilépnie. Tisztuláson ment keresztül. Szerinte most én is minden nap átlépem a határaimat. Azt tanácsolta, alakítsam át ezt energiává. Dóri a masszőröm majd húsz éve. Testi és lelki. Az egyik legtisztább lelkű ember, akit ismerek. Élmény vele beszélgetni! Drága Dóri, köszönöm, hogy elkísértél egy darabon. Elgondolkodom azon, hogy tudom feltankolni a nyert energiát. Neked pedig szép tavasz végi, nyár eleji napokat kívánok a csodakertedben! Kedves Csapatom! Ma nagyon kellett a Ti energiátok is! Holnap picivel rövidebb lesz. Reggel emberi időben indulok! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Fuenterroble de Salvatiera – San Pedro de Rozados 30 km, 409 emelkedés. Végre egy átaludt éjszaka és egy közös reggeli! Búcsú Alíztól . Fejlámpa nélküli kezdés. Napfelkelte a fátyolfelhők mögött. Hegymászás. Legmagasabb pont a Platan. Gyönyörű panoráma a jutalom. Eddig legszebb nap. Aztán országúton több km. Mégse a legszebb. Végül természetben leereszkedés az alberguehez. Ha itt szállsz, ne egyél a család vendéglőjében! Tudd, hogy a wifi kamu, a falban sok konnektor nem működik, tele van legyekkel a háló. A többibe bele se merek gondolni (úgy mint ágyi poloska). Azért dzsuva nincs. Az árát viszont megkérik. Albergue Mari Carmen. Nem ajánlom! Ma Lillával beszélgettem. Pont miközben másztam a hegyet. Így könnyebb volt nekem. Lilla rövid ideig volt kollégám, de azonnal egymásra hangolódtunk. Csodás ünnepi műsorokat hoztunk össze együtt. Nagyon kreatív, igényes és széleskörű műveltséggel rendelkező hölgy. Mindig mondtam, hogy tündökölnie, ragyognia kellene, de szelídsége, alázata, visszafogottsága nem mindig engedte szabadon varázslatos jelenségét. Most azt mondta, azt kellett belátnia, hogy naiv volt. Ez abban fejeződött ki, hogy nem törődött eleget magával. Még nyugdíjazása után is azzal küzdött, hogy minden napját kellően hasznossá tegye. Hasznosnak akkor érzi magát, ha mindenkin segít. Aztán, ahogy tudatosította, mi zajlik benne, sikerült lelki nyugalomra lelnie. A kertészkedésben talált örömre. Szereti elvégezni is a kerti munkát, és szeret gyönyörködni is az elért látványban, a növények fejlődésében. Amit nekem üzent, az is olyan lillás: nézzek bele a szívem rejtett zugába, és éljem át a titkot, amit felfedezek. Drága Lilla, megtettem, és neked meg is írtam. Ahogy abban az időben is megosztottuk a titkainkat, amikor mindketten nagyon sebezhetőek és érzékenyek voltunk. Köszönöm, hogy ma elkísértél egy darabon, és az életben is húsz éve. Köszönöm a bizalmad, a barátságod, a sok kedves emléket, a közös csajos randikat, a nevetéseket pukkadásig, és a többit, ami a mi titkunk marad! Nyáron találkozunk! Kedves Útitársaim! Holnap nagyvárosba megyünk: Salamancába. Gyorsan be fogunk érni. Útközben elmesélem, hogy döntöttem! Szép estét! Gyertek velem holnap is!

Íme a videó »

San Pedro de Rozados – Salamanca 35 km, 250 emelkedés. Olasz testőreimmel haladtam Salamancáig. Elmondom a videóban a döntésem. Sajnos nem találtam cipőt a Decathlonban. Ez is megerősített abban, hogy jól döntöttem. Szép szálloda, gyors rutin, hogy tudjak várost nézni. Buszpályaudvar, jegyvásárlás, mert nincs szállás 60 km-en át. Azért megoldottam, hogy 20 km-t holnap is gyalogoljak. Aztán végre rászabadultam Salamancára. A legszebb katedrális, amit láttam életemben. Részletesen bemutatom a videóban. Epervacsi egy padon. Késői videó készítés. Útközben Ágival beszélgettem, aki a Kerék utcai iskolában volt kolléganőm, és lett barátnőm. Most már ő az igazgató. Azt mondta, a harmincas éveiben tanulta meg, hogy az elfogadás, a kedvesség visszatalál az emberhez. A közelmúlt tanulsága pedig a nyitás a világra. Most jött haza Indiából. Az utazás mindig ad egy más, egy új szemléletmódot. Vezetőként pedig az a meglátása, hogy ugyanarra a célra mindenkit egyen-egyenként máshogy lehet motiválni. Szívemből szólt! Ahogy mindig! Meghatott a vallomása, hogy ahhoz, akivé vált, barátságunk is sokat tett hozzá. Az útra azt üzente, éljem meg a találkozásokat, a csodákat, mert ahogy ismer, amit magamba fogadok, azzal inspirálni fogok majd másokat. Drága Ági, köszönöm Neked, a kedvességet, ahogy hozzám álltál akkor, 23 évvel ezelőtt, hiszen 38 évesen pályakezdő voltam. Köszönöm a türelmed, hogy évekig hallgattad a panaszaimat! Köszönöm, hogy végül eleged lett belőle, és hoztál nekem dobozt, amivel kilendítettél, elindítottál az utamon! Micsoda humor, micsoda bölcsesség, micsoda tapintat volt ebben! Azóta is életem egyik legmeghatározóbb történeteként mesélem. Jó lenne végre beszélgetni egy olyat, mint régen! Külső és belső utazásokról! Kedves Csapatom! Holnap pompásan buszozunk, majd gyaloglunk pár órát, és újabb várost fedezünk fel. Gyertek velem! Jó éjt!

Íme a videó »

Salamanca – Corrales del Vino – Zamora, 28 km, 300 körüli emelkedés. Laza reggel, 7.45-kor buszra szállás Salamancában, 8.30-kor indulás Corralesből. A le nem gyalogolt részt láttam a buszból. A színeket élveztem ma. A pipacs mindent visz, de volt sok más is. A videóban láthatjátok. Zamorába megérkezni szép. Folyó, vár, híd, templomok. Ma van eddig a legmelegebb. Sorban álltunk az albergue előtt, mert csak kettőkor nyit. A 12. voltam, de aztán a gyalogosokat a biciklisek elé vették, és így a 3. lettem. A baszk pár: Majte és Pascal, akikkel teljesen azonos a tempónk, is itt vannak, ők végig buszoztak. Clay, az amerikai 80 éves zarándok is itt van, ő gyalog jött, mert neki még sikerült szállást szereznie a köztes helyen. Újak; Fatima, a brazil hölgy, Jolanda a lengyel anyuka és Diana a 8-10 éves kislánya, aki a fele utat teszi meg gyalog naponta, a többit meg egy kis kocsiban, amit az anyukája tol. Azért lettek új emberek, mert sokan maradnak várost nézni, pihenő napot tartanak. Így sokakat elvesztettem. Itt is voltam Decathlonban. Cipő nincs. Akkor még 6 nap a Via de Plata végéig, majd 10 a Francia úton és 4 a Muxia és Fisterra Caminora. 20 nap van hátra a gyaloglásból. A nyert 40 km azt teszi lehetővé, hogy a Francia útig 20-25 km-es napokra tudtam bontani az utat. Azért most használom fel, mert most van hőség. Ma Anikó kísért el pár kilométert. Őt 55 éve ismerem, még Kolozsvárról. Szüleink barátsága miatt voltak közös programok, sízések. Anikó nagylány volt hozzám képest akkor, így barátok később lettünk, a férjem révén, már itt Magyarországon. Ők egyidősek és egy baráti körbe tartoznak. A szokásos kérdésre azt válaszolta, hogy a legnagyobb nehézségben, szívósnak és kitartónak kell lenni. Kérni Isten segítségét, azt, hogy adjon erőt. Neki így mindig sikerült! Nekem pedig azt tanácsolta, hogy hagyjam el a maximalizmust. Azért, mert valamit meg tudok csinálni, nem kell megcsinálnom! Pont jókor jött az üzenet, mert meg tudtam volna csinálni a 60 km-t, hiszen lehet egy fának dőlve aludni pár órát, és menni tovább. Vádoltam is magam… Drága Anikó, köszönöm, hogy röpült Veled az idő! Kívánom, hogy amit megtanultál, arra ne nagyon legyen többet szükséged. Inkább az unokázás derítse fel mindennapjaid! Kedves Camino Csapat! Iszonyú a hőség, és még 5 napig ez lesz! A Ti társaságotok viszont felüdít! Gyertek velem holnap is! Szép estét!

Íme a videó »

Zamora-Montamarta 23 km, 104 emelkedés. Kipihenten indultam, reggelit is kaptunk. Az első izgalmas dolog Pepe, egy spanyol pasi, háromszori megmentése volt. A Gronze nevű appot használta. Ma kezdte az utat. Futott, mint a nyúl, de mindig rossz felé. A hajnali város házfalai visszhangozták, ahogy mindig utána kiabáltam: Pepeee! A Mapy a legjobb app. Én azt használom. Kiegészítem az El Camino appal, mert abban a szállások és egyéb caminos segítségek vannak, de magát a navigációt az nem biztosítja, ahogy a Gronze sem, csak látod magad az úton passzívan. Aztán sok más nem történt ma. 11-re be is értem. Pont jött a meleg. Önműködő albergue a montamartai, de minden van, ami kell a wifi-t kivéve. Ingyen mosógép. 5 Euró egy éjszaka. Első voltam, így kényelmesen berendezkedtem. Aztán jött egy spanyol, aki hamarosan be is ment a faluba, majd két francia: Carmen és Guy, meg egy újabb spanyol: Jacobo. Velük ebédeltem. Mire visszaértünk, egy biciklista is érkezett. Holnap szétválnak útjaink. Jacobo jön arra, amerre én. Ma Évával beszélgettem. Őt a balatoni lakókocsizásaink alkalmával ismertem meg. Jókat tudtunk beszélgetni. Hasonlóan látjuk a dolgokat. Az ő nagy tanulása, hogy nem kell okolni másokat, hanem magadnak kell megtalálni a megoldást. Csendben, alázatban – mondta. Ezt coachként proaktivitásnak hívjuk. Azt is elárulta, hogy neki nehéz kérni. Sokan vagyunk/voltunk ezzel így. Az én meglátásom az, hogy az élet a szeretet energiájának körforgása. Adás-kapás. Ha csak adsz, nem kérsz, akkor nem adsz lehetőséget másnak az adásra… Meg kell ebben találni az egyensúlyt! Én dicséretet kaptam Évától a tudatosságomért. Elfogadom. Tényleg az vagyok. Kedves Éva! Jó volt hallani a hangod! Gratulálok a megszületett és a hamarosan születendő unokádhoz! Élvezd a régen várt nagymama szerepet! Kedves Követőim! Holnap nehogy rossz fele kanyarodjatok! Megyünk tovább észak felé! Szép estét!

Íme a videó »

Montamarta – Granja de Moreurela, 25,5 km, 312 emelkedés. A tegnapi albergue elég kezdetleges volt, illetve gázolaj szag terjengett. Alig vártam, hogy kilépjek az ajtón reggel. Még nem is tudtam, milyen meglepetések várnak az úton. Víztározó a sötétben, mögötte a város fényei, napfelkelte a hegytetőn, találkozás Josephinnel, a dán lánnyal, sárga virág szellő illatár órákon át, Castrotorafe, a középkori kísértetváros csábítása, szerencsés beérkezés egy konszolidált szállóba. Bár étterem nincs, de a közeli botból mindent sikerült beszerezni. Jacobo befutott. Új ismerősök Vicente, Juan. Ma Krisztivel, hajdani trénertársammal beszélgettem. Azt mondta, 50 után a kényelem nem kiváltság, hanem szükséglet. Ezt nem elég fejben tudni, meg is kell élni. A másik megfigyelése, hogy ami eddig fontosnak tűnt, az kezd zsugorodni, jelentéktelenné válni. Az igazán fontos a mostani eszével az, hogy milyen nyomot hagy az emberekben. A barátság fogalma is átértékelődött. Nem az a barát, akivel egymásra nézünk, hanem az, akivel egy irányba. Megdicsérte a lelkesedésem fenntartását. Kifejezte háláját, hogy velem utazhat. Jó úgy része lenni ezeknek az élményeknek, hogy azt, aki közvetíti őket, személyesen ismeri. Hangsúlyozta, hogy rám is vonatkozik, hogy a pihenés nem időpazarlás. Drága Kriszti! Mi egy irányba nézünk! Különben nem tartanánk a kapcsolatot 15 év óta annak ellenére, hogy találkozni nem sikerül. Pótoljuk be! Kedves Csapatom! A 30. napon nagyobb városba érkezünk. Reggel igyekszünk, mert csak 12 ágyas az albergue! Szép estét! Holnap is kísérjetek!

Íme a videó »

Granja de Moraruela – Benavente 29,5 km, 185 emelkedés. Át nem aludt éjszaka a telihold miatt. 4-kor már úton. Újabb csodás napfelkelte előttem alighogy a Hold lenyugodott mögöttem. Korai beérkezés egy természetvédelmi területen keresztül Benaventebe. Az albergue felújítás alatt. La Trucha Hostelben saját szoba, kis erkély, ahol száradni tudnak a ruhák. Menu del dia, végre finom ízekkel, de aminek a felét se bírtam megenni. Hej, ha ketten lennénk, milyen takarékos lehetne! Még nincs 3 óra, és fent lesz a video is. Próbálok egyet aludni. Tecával beszélgettem ma. Sóskúton volt kedves kollégám. Elhivatott nyugdíjas pedagógus. A nagy tanulás – ami épp eszébe jutott / a fogadott és saját unokákon keresztül, a megértésen alapuló türelem a kisgyermekekhez. Rögtön azt is hozzátette, semmi sem megy egyedül. Istent hívja segítségül, hogy sikerüljenek a dolgai. Így lelt nyugalomra, békességre és örömre. A bölcsessége abban is megmutatkozik, hogy felismerte, a tanítás elszáll hamar, de egy-két szívhez szóló mondat egy életen át elkíséri tanítványait. Nekem is azt kívánta, hogy leljek nyugalomra! Köszönöm, Teca a szereteted, a hűséged a közös múlthoz! Kívánok Neked egészséget és további örömöket egyre szaporodó unokáid körében! Kedves kitartó követőim, holnap könnyű napunk lesz. Így kicsit lazíthatok vasárnap. Nem számítok különlegességekre a Francia Útig. Inkább egyfajta levezetés lesz ez a 3 nap. Fokozatos búcsú a Via de la Platatól. Csatlakozzatok! Szép estét!

Íme a videó »

Benavente-La Baneza 30 km, kb 300 emelkedés. Reggel tudat alatt szóltam el magam. Ez az utolsó előtti előtti nap lett volna, de a gazdátlan albergue végül beteljesítette a jóslatot. Az indulást is későbbre terveztem, de kidobott az ágy. Végül jól jött a megspórolt idő a Francia Út tervezésére és a foglalásokra. A tömeg miatt másképp nem menne. Így is maradtak olyan napok, amikor “majdcsakbeérekamígmégvanegyágy” a jelszó. A szuperhold ma is megvolt. Sokat kellett útszélen menni. Villabrasero aranyos település. A videón láthatjátok. És az Orbigo feletti kőhíd is nagyon bejött. Gyorsan beértem Alija de Infantadoba. Nem mertem ott maradni. Egy magára hagyott albergue várt. Nem részletezem. A telefont nem vették fel. Egy darabig hezitáltam. Mindenki továbbment. Csak ők nem 25 km után… Végül én is. Az ÚT gondoskodott ma is rólam. Lett sofőröm. A kihagyott kb 15 km legszebb része meg van örökítve a videón. Azon az úton kellett volna gyalogolni 90%-ban, ahol a kocsival mentünk. Hotelszobát vettem ki a tervezés/foglalás miatt. Órákig dolgoztam önfeledten. Sikerült vagy 5 szállást júliusra foglalni véletlenül. Kezdhettem újra. Spanyol telefonok… Most már röhögök magamon, de közben keserves volt. Ne tudjátok meg! Délelőtt Lídiával beszélgettem. Kolléganőm volt a Sziszkiben. Megbízható, lelkiismeretes, szerény ember, amit tesz, azt nem veri nagydobra. Remek osztályfőnök és Erasmus pályázat szervező. Közben pedig finom hölgy, aki visszafogottan, de mindig csinos. Valami titok lengi körül, ami kíváncsivá tesz. Azt mondta, hogy – bár evidens – de az egészség a legfontosabb. Megerősítettem abban, hogy fontos kimondani az evidenciákat is. Egyik alapértékének tartja a kedvességet és segítőkészséget. Több jóságot szeretne hagyni a Világban, mint amennyit talált benne. Az egyensúlyt pedig nem a visszakapástól várja, hanem attól, hogy belső motivációját teljesíti. Nagyon kedves volt az is, amit nekem mondott: Hordozzam magamban a tüzet, ami jellemez, mert ebben példa vagyok! Ez vigyen előre utamon! Igen, drága Lídia, ahogy Neked a támogatás, úgy nekem a tűz adatott. Én is akkor vagyok egyensúlyban, amikor ég! Nagyon remélem, hogy a kreatív írásaid egyszer összegyűjtöd, és valamit kezdesz velük! Tudom, hogy te is gyalogolsz, túrázol a természetben. Ott biztos lesz inspirációd! Ne hagyd veszni, mert sajátos humorod, izgalmas meglátásaid, a témák, amiket hozol, érdekelnének sokakat! Köszönöm, hogy szóval tartottál ma! Sikeres tanévzárást kívánok! Kedves Csapat! Holnap az utolsó nap a Via de la Platan. Astorga gyönyörű város. Direkt úgy választottam a szállásokat a Francia Úton, hogy máshol töltsek el délutánokat, mint 4 évvel ezelőtt. Vágjunk bele együtt ebbe a 10 napos kalandba! Gyertek velem! Szép vasárnap estét!

Íme a videó »

La Baneza – Astorga, 30 km, 204 emelkedés. Ahogy közeledtem Astorgához, úgy lettem egyre felszabadultabb. Most jöttem rá, milyen nagy teher volt rajtam a Via Augusta és Via de la Plata robusztussága. A videóban hosszan beszélek erről. A természet, a látvány is felszabadító volt számomra. Astorgàba érve a már ismert cizellált, palota szerű épületek megadták a hazaérkezés élményét. Első utam a postára vezetett. Több mint másfél kilót küldtem haza. Most már tényleg nem lenne mitől megválni. Egy szett ruha és az éjszakai váltó maradt, amit be tudok fogni gyaloglásra is ha kell. 915 km van a lábamban és kb 300-350 km előttem. Viszont a szintek megnyomják a km-eket. Állok elébe! Ma, holnap és még egyszer leszek albergue-ben Santiagoig. Nem a társaság zavar, inkább az, hogy reggel korán megyek, és én ne zavarjak. Ma Adriával beszélgettem. Szülőtársak voltunk a Baár-Madasban. Innen a majd 30 éves barátság. Ha belekezdünk, sosincs vége. Jönnek a témák, repül az idő. Adria stílusosan Tolsztoj idézettel válaszolt a kérdésemre. A Háború és békéből. “Pierre azok közé az emberek közé tartozott, akik csak akkor erősek, amikor egészen tisztának érzik magukat.” Van, hogy az ember elé tükröt tart az irodalom, és mélyíti önismeretét. Nem könnyű annak, aki úgy működik, mint Pierre. Egyrészt, mert nehéz folyamatosan helytállnia, másrészt, mert más. Ez a másság csábító, és egyben taszító. Csábít arra, hogy támaszkodjunk rá, ezért megterhelő a minőséget felmutató számára, taszít, mert hasonló minőségre ösztönöz, és ha ehhez nincs kellő motiváció, erő, akarat, akkor jönnek az énvédő mechanizmusok, melyek sokszor megint csak azon csattannak, aki a minőséget képviseli. Adria, drágám, nemes a küldetésed. Lazíts azért, amiben tudsz! Feszegesd a lazulásod határait! Azt mondtad, tetszett neked, ahogy én kézbe vettem az életemet, és elkezdtem a magam útját járni. Maradjak meg ebben! Ígérem, így lesz. Elindultam a lejtőn, most már visz a lendület . Köszönöm, hogy egészen a célig kísértél. Kedves Zarándoktársaim! Most jön a jutalomjáték! Segítsetek felkapaszkodni a 6000 szintet 10 nap alatt! Veletek menni fog! Vágjunk bele! Szép estét!

Íme a videó »

Astorga -Foncebadon 27 km 600 emelkedés. Új cipő az új úthoz. Vízért mentem ki, és cipőt vettem. Nem olyan komfortos, mint az előző, de végig tudom járni benne az utat. Csodás nap volt. A természet változatossága, a sok település. Tortilla reggeli, majd a hegy előtt egy csokis szelet. Az albergue-ben lesz közös vacsi. Ruháimat kimosták és kiteregették. Mindenem tiszta. Holnap 1000 méter ereszkedés. Magánszállás foglalva. Nyugis nap lesz. A videóban láthatjátok a mai csodákat. Most sangriázom, és rálátok a bejárt útra a teraszról, ahol iszogatok. Ezek a jutalom pillanatok. Nem tűnt nehéznek a nap. A hátizsákom optimális súlyú. Ma kicsit hűvös volt, de az ég színei kárpótoltak. Az emelkedőn amúgy is jobb a hideg. Ma Balázzsal próbáltam beszélgetni. Sokszor megszakadt, de sikerült

a vegére jutni. Ő a coach képzésen volt csoporttársam. Az a fiatalember, aki mindig melegséggel tölti el a szívem. Tisztelettudó és kedves ember. Mérnök, de mindig is érdekelték az emberek. A műszaki, közgazdasági és humán területek horizont összeolvadásában keresi küldetését. Folyton nyitott az önképzésre és az önismerete fejlesztésére. Azt mondta, hogy onnan indult, hogy szeretné, ha a humán területen bontakozna ki jobban, de valamiért újra az eredeti végzettsége mentén nyílnak új lehetőségei. Ebből azt értette meg, hogy ne erőltesse saját akaratát, inkább figyelje a jeleket, és induljon arra, amerre nyílnak az ajtók. Nekem azt adta útravalónak, hogy találjam ki, én hogy tudnám magasabb minőségben képviselni a coaching-camino-személyes adottságaim hármasában magam. Megtisztelő, hogy lát bennem fantáziát, de én is figyelem, hol nyílnak az ajtók. Én sem erőltetek már semmit. Egyelőre a könyv megírásában látom a közeljövőt. Illetve vannak páran, akiket el kell hoznom caminozni. Aztán alakul. Kedves Balázs! Kívánom, hogy minden álmod teljesüljön! Légy boldog a magánéletben, és találd meg az utad a szakmai szerepeidben! Mindened megvan ehhez! Kedves Csapatom! Kapaszkodjatok fel velem holnap a Cruz de Ferrohoz, és ereszkedjetek le velem a csodás hegyek magaslataiból a völgybe! Biztos gyönyörű lesz! Szép estét!

Íme a videó »

Foncebadon – Ponferrada, 30 km 342 fel, 1000 le!!! A nap, amikor nem akartam megérkezni. Nincsenek szavak! Nézzétek meg a videót! Napfelkelte a Cruz de Ferronál. A hegyekkel egymagasban gyaloglás kilométereken át. Csendes majd egyre vadabb ereszkedés a hegyek lábaihoz hagyományos kis tornácos házas falvakon át. Annyi cseresznyét ettem a fákról, hogy se szomjas, se éhes nem voltam. A ponferradai várat ismerősként üdvözöltem. Csak két tonhalas empanadat (batyu/táska nálunk) ettem egy kis saját készítésű paradicsom salátával a szállásomon. Alig vártam, hogy készítsem a filmet, hogy máris lássam a napot egyben. Astorgáig fejjel jártam, most szívből szárnyalok. Kellett a megerősödés, de most már a szabadság kell! Erikával beszélgettem ma. Igazgatóhelyettesem volt a Sziszkiben, míg maga is igazgatóvá nem vált falujában egy ideig. Aztán visszatért szeretett iskolájába, a régi székébe. Azt mondta, gyermekei felneveléséből tanult sokat, mert igyekezett hiteles példa lenni, azt elérni, hogy lányai tanuljanak anyjuk hibáiból, ne kövessék el ugyanazokat. A másik gondolata az volt, hogy korral felértékelődik az egészség fontossága. Most már határozottabban kiáll magáért, ha jóllétéről van szó. A harmadik dolog, ami egyben a nekem szánt üzenet is, hogy reméli, egyszer eljut oda ő is, hogy csak azt csinálja, amit szeret. Maradjak meg ebben – mondta -, mert ezzel motiválok, inspirálok másokat. Drága Erika, ezt megígérhetem. Jó tudni, hogy ilyen hozadéka is van annak a döntésnek, amit négy éve meghoztam. Hiszem, hogy eljön a Te időd is, és ugyanúgy fogsz tudni dönteni, ahogy én! Csak Te még fiatalabb vagy. Amikor én annyi idős voltam, mint Te, nem tartottam ott a tudatosságban, ahol Te most tartasz! Mindig is nagyra értékeltem kedves, közvetlen és őszinte lényedet! Köszönöm, hogy kísértél az életben közös utunkon, és ma, itt a hegyek magasán! Kedves Csapat, további szép napok várnak ránk! Szárnyaljatok velem! Szép estét!

Íme a videó »

Ponferrada-Villafranca del Bierzo 29 km, 400 körüli emelkedés. Világosban indulok, gyors a tempóm, ami magától jön. Sorban megyek el a többiek mellett. Nem értem, mi van velem?! Sok a település. Finom reggelit eszem. Hosszabb variánsokat választok a borvidék lankáin. A videó igazolja, hogy érdemes volt. Roskadozó cseresznyefák terheit enyhítem. Csacsik, kutyák, ló. Mesevárosba érkezem. Arra döbbenek rá, hogy a Francia Út szebb, mint emlékeimben élt. Artemisz gondolatait osztom meg ma veletek. Csoporttársam volt az egyetemen 30 évvel ezelőtt. Sokoldalúan tehetséges lányként emlékszem rá. Csak úgy kiragyogott a társaságból különleges személyisége. Szerettem kreativitását, egyediségét. Van, hogy évekig nem találkozunk, de ugyanott folytatjuk. Az Ő egyik tanulása az volt, hogy semmit sem lehet erőből elérni. Minden kegyelemből jön. “Ezért tehát sem nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Róma 9:16. A másik pedig, hogy hosszú évekig csak a fontos dolgokkal fordult Istenhez, de már tudja, hogy lehet Őt apróságokkal is megkeresni. Szívünk vágya fontos Neki. Nekem azt mondta, hogy szeressem magam. Ha jelnek veszem útitársaim útravalóit, akkor most azt hallom ki ebből, hogy jól van az, hogy egy ideje nagyon jól bánok magammal. Így szeretem magam… Drága Árti! Köszönöm a társaságod! Teljesüljenek szíved apró és nagy vágyai hited szerint! Kedves 36 napja kitartó, hűséges Útitársaim, holnap hegyet mászunk! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Villafranca del Bierzo – O’ Cebreiro, 29 km, 1162 emelkedés. Korán indultam, mert La Fababan albergue ágyra akartam vadászni. Türelmetlenség lett úrrá rajtam. Mikor jön már az a hegy! Sorban jöttek a települések, de bár csak sokára lett nyitva. Már megszoktam, hogy én érek be mindenkit. Nagyon gyorsan haladtam. Ruitelanban, a magyar bárban, Anna arra biztatott, menjek tovább az O’ Cebreiroig, mert időben odaérek az ottani albergue-be is. Mivel ritka a szép idő ezen a környéken, és szerettem volna látni a csodás panorámát – holnapra eső, felhő várható -, neki is vágtam. 4 éve sötétben tettem meg ezt az emelkedőt, három óra alvás után. Útközben elkezdett havazni is. Felismertem a helyet, ahol összeálltak a kutyák ellenem. Aztán, másfél km-rel a cél előtt találkoztam Veerle-el, a belga hölggyel. Mikor meghallotta, hogy nincs szállásom, felajánlotta a 2 ágyas szobája egyik ágyát. Ez megint egy csoda! Újabb Camino angyalom érkezett. Persze cserébe meghívtam ebédre. Közben ma Zsófival is sikerült beszélgetni a csupa 5-ös államvizsgája után. Sóskúton volt pályakezdő kollégám. Igyekeztem mentorálni. Ám legalább annyi segítséget kaptam tőle én is. Azóta férjhez ment, lelkészfeleség, és 3 gyermek anyukája. A célja, hogy megtalálja a helyét a világban, ahol szeret lenni, dolgozni, és ahol másoknak is hasznára lehet. Úgy gondolja, ezt a helyet Isten jelöli ki számára. Abban is sokat fejlődött, hogy már könnyebben, bátrabban mer újratervezni. Velem kapcsolatban az jutott eszébe, hogy amikor megismert, akkor egy szabálykövető, megfelelni akaró valaki voltam, és jó látni, ahogy bele tudtam lazulni az életembe. A bátorságom, vagányságom irigylésre méltó szerinte. Köszönöm, Zsófi, hogy szakítottál rám időt ezen a jeles napon! Nagy ölelés és puszi jár a szép eredményért! Remélem, hamarosan nem csak virtuális!!! Addig is: így tovább! Váljanak valóra álmaid! Tudom, hogy tenni fogsz értük! Nálad tehetség és kitartás találkozik! Kedves Csapatom! Holnap még lesz kis emelkedő, aztán még nagyobbat ereszkedünk, mint a Cruz de Ferro után! Futunk az eső elől! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

O Cebreiro – Triacastela, 23 km, 415 emelkedés, 1055 ereszkedés. Veerle nagyon hamar felkelt és elindult. Mire észhez tértem, ki is ment a szobából. Remélem, még összefutunk valahol. Én ma mindent nagyon komótosan csináltam. Így is mindenre volt időm. Jól jött ez a nyugis nap. Lesznek még hosszú napok. Bár màr hamar itt a vége. Santiago 5 napi járóföldre, Fisterra még 4 napi járóföldre. Az ereszkedés nem volt olyan vészes, mint emlékeimben élt. Látszik, hogy az első utam alatt még nem volt meg az az edzettségem, amit azóta felépítettem. Lehet hatvanon túl is jobb kondiban lenni, mint a negyvenes, ötvenes években! Ma Mariann kísért egy darabon. Pont a legnehezebb szakaszon. Így nem a kalapáló szívemre figyeltem. Ő is csoporttársam volt a coach diplomám szerzésekor. Nagyon megszerettem. Kedves, szerény, támogató, intelligens, a kor skilljeivel is bíró hölgy. Megosztotta velem, hogy még mindig dolgozik szülei korai elvesztésének feldolgozásán. Kibeszéletlenül maradtak dolgok. A gyászfolyamatra se volt ideje, mert akkor voltak picik a gyerekei. Vezetőként pedig a változás kezelésében fejlődött sokat. Neki stabilnak kellett maradnia, hogy csapatát jól tudja motiválni, támogatni. Erőforrásai a pozitív szemlélete és a korábbi változásokkal kapcsolatos tapasztalatai voltak. Kitalált egy módszert is: minden nap keresnek valami jót a kollégáival. Arra fókuszálnak. Mikor azt kérdeztem, nekem mit üzen, csak annyit mondott: “Már látlak a Japán Caminon. Hallom a hangodon, hogy elmész.” Igen, meséltem neki, hogy kacérkodom a gondolattal, de még nem lett volna publikus, így viszont már ti is tudtok róla. Drága Mariann! Hálás vagyok, hogy ismerhetlek. Sokat tanultam tőled! Köszönöm, hogy mindig segítesz a honlapomat karbantartani! Egy biztos pont vagy az életem bizonytalan területén. Kívánom, hogy találj békességre a szüleid korai elvesztésével kapcsolatban. Ami pedig a vezetői szerepedet illeti, mindenkinek olyan főnököt kívánok, mint Te vagy! Kedves Camino Családom, holnap még lazítunk egyet, aztán jön három kemény nap, hogy az ötödik napon besétáljunk Santiagóba! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Triacastella – Barbadelo, 23 km (1078 km) 500 emelkedés. Egyértelmű volt, hogy választhatom a rövidebb utat, amit nekem mindig nehéz választani, mert 4 éve bejártam a hosszabbat. Aztán megnyugodtam, mert a rövidebb sem volt könnyebb. Jó kis emelkedőt tartogatott. De mikor fent elém tárult a völgybe szorult felhő feletti ragyogó napsütés, akkor elfelejtettem a nehezet. Aztán szinte km-enként jöttek a köztes települések. Összesen 10. Nyitott bár mégse akadt időben, csak egy automata. Mikor már lemondtam róla, felbukkant Veerle is. El kellett válnunk sajnis, mert ő nem jött Barbadeloig. Sarrriaban virágokkal díszített utca vezetett fel a várig. Elmajszoltam egy tonhalas szendvicset, hogy legyen erőm, de nehezen tudtam ma a végére érni az útnak. Közben Margó kísért majdnem két órán át. Észre se vettem, úgy eltelt. Vele egy konferencián ismerkedtem össze Szegeden, ahol előadtam. Első látásra jól megértettük egymást. Egy-két év múlva láttam viszont egy képzésen, ahol szakértői munka módszertanát tanítottam, majd ügyfelemmé vált. Szeretem a vele töltött alkalmakat, mert tudom, hasznosítja mindazt, amit tudatosított. A kérdésemre azt válaszolta, hogy arra jött rá, nem kell sürgetni semmit. Mindennek eljön az ideje. Ki kell várni, amire vágyunk. Ha nem kapjuk meg, akkor az nem a mi utunk. Margó kedvessége abban is tükröződött, amiket nekem üzent. Nehéz a dicséretet magamról leírni, de nem tehetek mást, hisz ezeket mondta: ajándék vagyok annak, aki ismer, ajándék az is, hogy megosztom az utam. Ő minden nap kibontja ezt az ajándékot. Tetszik neki az idei különös kerettörténet. Hasznos és értékes gondolatokat kapott ismeretlen emberektől. Azt kívánta, hogy az út tapasztalatait tudjam majd használni, és fedezzem fel magamban mindazt, ami még nem jött felszínre. Drága Margó!!Te vagy az egyik legkedvesebb és tisztelettudóbb ember, akit ismerek. Sokat tanulok tőled! Köszönöm. Jó volt úgy gyalogolni, mintha mellettem lépdelnél! Egyszer élőben is kipróbálhatnánk! Kívánom, hogy tudd kipihenni magad hamarosan, hiszen az a minőség, amit nyújtasz, igen fárasztó. Gondoskodj magadról!!! Kedves Csapat! Még 4 nap Santiagoig. Ebből 3 hosszú lesz! Tartsatok ki! Szép estét!

Íme a videó »

Barbadelo – Castromaior, 30 km (1108 km), 624 emelkedés. A nap, amikor kilépve a szállásodról belebotlasz egy magyar bencés perjelbe. Véletlenül pont abban a percben lépek ki, amikor azt a 20 lépést megteszi a sötétben a szállásom előtt? Véletlenül pont megszólítom, pedig nem szoktam megszólítani a sötétben embereket? Én nem hiszek a véletlenekben! Pont azt a 8 km-t gyalogoltuk együtt végig, amivel több volt a mai nap a tegnapinál, pont amitől féltem. Pont volt egy hiteles ember, akinek feltehettem a legfontosabb kérdéseimet. Pont egy napon érünk be Santiagóba. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Galícia továbbra is jókedvében van. Süt a nap, de nincs hőség. 1-2 km-enként vannak a települések, a bárok. Mivel biztonságban érzem magam, nem is megyek be mindegyikbe, csak reggel, meg ebédidőben. Mivel hét elején indultam Sarria felől, ahonnan azok caminoznak, akik csak 100 km-t tesznek meg, alig van kicsivel több ember, mint eddig. A beharangozott zsúfoltságot nem lelem. Talán azért sem, mert nem a fő településeken szálltam eddig. Ma Márk perjelt is megkínáltam a szokásos kérdéseimmel, de válaszait tartalékolom arra a napra, amikor nem sikerül útitársat találnom. Akinek a gondolatait tolmácsolom, Dolli. Őt is a szakértői képzések során ismertem meg. Sok közös értékünk van. A legfőbb a hitünk. Kíváncsian vártam a beszélgetést, mert egy éve nem beszéltünk. Nem ok nélkül, Ő is az

egészség fontosságát emelte ki, és azt, hogy sosem szabad feladni. A megoldásra kell fókuszálni. Lehet kicsit elkeseredni, de aztán erőt kell venni magunkon, és küzdeni tovább. Ehhez Istenben való bizalom kell. Tőle kapunk erőt. “Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Mt 7,7. Bizonyságtétele szerint még mindig tanulja, hogyan hagyatkozhat még jobban Istenre. Engem követendő példának tart abban, ahogy megvalósítom a céljaimat, ahogy merek éleseket váltani, illetve azt szereti bennem, ahogy rá tudok csodálkozni apró dolgokra, és örömöt találok ebben. Drága Dolli! Örülök, hogy jól vagy! Köszönöm a szabadnapodból rám szánt időt. Köszönöm, hogy mindig erősíted a hitem! Kívánom, hogy értsd meg Isten akaratát, és hozd meg a helyes döntést, hogy a saját utad tudd járni! Kedves Csapatom! Három napi járóföldre van Santiago és egy hetire a világ vége! Most már menjünk végig az Úton! Szép estét!

Íme a videó »

Castromaior – Melide 32,5 km (1140,5 km), 674 emelkedés. Kevés alvás után 5 előtt indultam. Megint 10 km után lett nyitva bár. Egymásba értek szinte a települések. Újabb magyar zarándokkal találkoztam, Marával, akivel 1-2 km-t együtt haladtunk. A galíciai ágbogas erdőkben a fény-árnyék játéka a mohás és borostyánnal bevont polipszerű fák közt olyan hangulatba ringat, amit át kellene élnie mindenkinek. Nézzétek meg a videóban! Sajnos Palas de Reire nem emlékszem. Aznap elkeveredett a hátizsákom, talán amiatt, vagy másfele volt a szállásom, mint amerre most áthaladtunk a városon. Akkor esős idő volt. Mikor beértem, sütött csak ki a nap. Most jó idő van, de kicsit túl hűvös, alig 20 fok. Két nap múlva meg 38 fok lesz. Ma Évával beszélgettem, akivel együtt vizsgáztattunk szakértő jelölteket jópár évvel ezelőtt. Azt emelte ki, hogy valamiért mindig a nehezebb utat választja az életben. Nem bánja, mert utóbb minden esetben kiderül, mennyivel többet tanul, fejlődik emiatt. Arra az erőforrására is tudatosan támaszkodik, hogy mindig újra tud építkezni, mint egy főnix madár. Ami még segíti – főleg vezetői munkájában -, hogy mindig megtalálja az embereit. Nekem azt az útravalót küldte, hogy – idézem: “Soha ne állj meg! Jó, hogy mindig van új célod!” Jólesik a biztatás, az elismerés. Köszönöm! Az értékes idődet is! Jó volt Veled gyalogolni ezekben a varázserdőkben! Amikor azt mondod, jó látni a dinamizmusomat, tudd, hogy csak tükröt tartok Neked!! Tanúja voltam annak a céltudatos menetelésnek, ahogy építkeztél, ahogy vezetővé váltál, ahogy kezedbe vetted egy közösség irányításának felelősségét, ahogy kezeled a nehézségeket, és ahogy örömöt találsz a munkádban! Kívánom, hogy érjenek be a gyümölcseid! Kedves Camino Csapatom! Most már csapassuk! Holnap 35 km, egy kempingben éjszakázunk, majd negyedszer is kiváltjuk a Compostellát Santiagóban! Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

Melide – A Rua Pedrouzo 35 km (1175,5 km) 836 emelkedés. Elszánt menetelés kezdődött reggel 5-től. 15 km után, Arzuában tudtam reggelizni, akkor viszont angol reggelit. Márk beért. Egy darabig együtt haladtunk. A sok település inger-gazdag változatossága könnyítette a távot. Rengeteg a csoport. Kerekes székeseket is visznek. A kis motoros szerkezetekkel a lejtőn ijesztő volt a sebességük, de az emelkedőkön is leelőztek minket. Vidáman haladtak. Nagy öröm ez nekik. Fejben már készültem a holnapi beérkezésre. Az utolsó km-en még egy zarándok sütit is megkóstoltam. Kempingben szállok kis jurta sátorban. Ezt is ki akartam próbálni. Ildi gondolatait osztom meg ma veletek. Őt Bugyin ismertem meg, amikor az iskolát indítottuk. Ádám, a fia az első osztály oszlopos tagja volt. Ildi pedig az első önismereti csoportom oszlopos tagja. Első évben a Híd Csoportba, 2-3. évben a Boldog Csoportba, 4. évben az Eneagramma Csoportba járt. Fontos számára önismerete fejlesztése, a minél tudatosabbá válás. Az a meglátása, hogy erős akarattal, elszántsággal kell a nehézségekben megállni. Mindig hitt abban, hogy nem kap az Úrtól nehezebb terhet, mint amit elbír. Fejlődött abban is, ahogy a párjához viszonyul. Egyre inkább odafigyel társa szükségleteire, elégedettségét egyre inkább szem előtt tartja. Szeret a jóra fókuszálni pedagógusi munkájában, mert így tud örömben maradni hivatásában is. Küzd az aggodalom fárasztó terhével. Sporttal igyekszik a stresszt levezetni. Útravalóm tőle az, hogy jó látni a mosolyomat akkor is, amikor nehézségekkel küzdök meg. Az eltökéltségem kisugárzását magáévá tudja tenni. Drága Ildi! Köszönöm a gondolataid megosztását. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy egymást építjük ezekkel! A nyíltságoddal ehhez járultál hozzá! Megható számomra a hűséged, hogy olyan messziről is 4 éve kitartasz a csoportba járás mellett. Nagyon értékes, mély embernek ismertelek meg több mint 30 évvel ezelőtt. Ugyanakkor a humoroddal mindig elvarázsolsz bennünket! Szeretjük hallgatni a történeteid, amik attól olyan varázslatosak, ahogy előadod őket. Jó, hogy része vagy az életemnek/ életünknek! Kívánom, hogy egyre jobban tudd az aggodalmat a hiteddel csendesíteni! Kedves Camino Csoportom! Holnap beérkezünk! Vajon milyen lesz a 4. beérkezés? Gyertek velem! Szép estét!

Íme a videó »

A Rúa (O Pedrouzo) – Santiago de Compostela 30,5 km (1206 km) 377 emelkedés. A beérkezés napja mindig ünnepi gyaloglás. Megölelhettem a lavacollai beérkezés fám. Ott várt rám. A videóban láthatjátok. Michelle és Scott, a Camino angyalaim voltak a meglepetésem. Már vártak Santiagóban, és felvették a beérkezésem. Sikerült! Istennek legyen hála az egészségemért, és hogy vigyázott “lábam meg ne üssem kőbe”. Köszönöm Péternek, hogy helytállt helyettem is otthon, és hogy végig támogatott, köszönöm a gyerekeimnek, hogy segítettek a szervezésben és a leghasznosabb tárggyal, a kis kamerával ajándékoztak meg, köszönöm mindazoknak, akik az útitársaim voltak telefonon keresztül – sokan vannak még, három útra is elegen, ezért marad ez a kerettörténet jövőre is -, köszönöm a sok like-ot, érdeklődést, kedves támogató üzeneteket. Amiket megosztottatok, abból készítek valami összefoglalót, és elküldöm mindenkinek, aki szeretné. A könyvben pedig ott lesztek! Az esti történésekről holnap tudósítok. Lesz még 4 napunk a világ végéig. Lesz még 2 nap, amíg hazaérek. Azokon a napokon is lesznek kísérőim. Ha szeretitek az óceánt, akkor még gyertek velem! Ma Andival gyalogoltam. 38 éve nem találkoztunk. Osztálytársam volt a Refiben. Lelkész lett, és követte férjét Eszékre. A balkáni háború alatt jött csak haza, Csengerbe három kisfiával. Hűségesen szolgálngyülekezetében még mindig. A legnagyobb tanulása az Istennel való kapcsolatának alakulása volt, hogy bizalommal tudjon imádkozni, illetve kijárta a türelem iskoláját. A családi összetartás a legnagyobb erőforrása Isten után. Nekem azt mondta, hogy írjam meg az útjaimat, mert emlékszik rá, hogy jó tollam van. Köszönöm, Andi, hogy elkísértél ma. Olyan rég szerettem volna beszélgetni veled. Annyi felejthetetlen élmény kapcsol minket össze. Stoppolás Debrecenből Pápára Magdival hármasban, az éjszakai érkezés miatt kigyaloglás Pápakovácsiba, és hogy ne féljünk, zsoltárok éneklése a sötét úttesten, önképzőkör tartása, osztálybulik, reggeli rántottázások, amit csodák csodája Tefu megengedett. Még lenne mit emlegetni!!! Meglátogatlak, megígérem! És nagyon tisztellek az életművedért! Kedves Csapatom! Még egyszer köszönet a kompániáért! Ilyen Csapat ritka kincs! Szép estét!

Íme a videó »

Santiago de Compostela – Vilaserio 38 km (1237 km) 923 emelkedés, 796 ereszkedés. Hőguta! Kivagyok! Mindent láthattok a videóban. Amikor Zsuzsával beszélgettem, még észnél voltam. A teológián volt osztálytársam. Ki gondolta volna akkor, hogy 50 évesen elveszti lelkész férjét, és ezzel együtt otthonát, munkáját is. Magára maradt 4-ből 3 kisebb gyermeke felnevelésével. Azt mondta, bármennyire nehéz volt, a tragédiával együtt vörös szőnyeget kapott. Igaz, mindig az utolsó percben, de megoldódtak a gondok. Lett lakás, lett munka, és sorban kirepültek a gyerekek. Tette a dolgát, magtanult önálló lenni. Muszáj volt a gyermekek miatt. Gyásztanácsadói képzést végzett el. Ez segítette feldolgozni saját gyászát. Az ő szájából hitelesen hangzik: a legnagyobb örömöm maga a létezés! Nekem is azt mondta útravalóul: Merj létezni! CSAK létezni! Köszönöm, Zsuzsa, hogy időt szakítottál rám. Folytatjuk a beszélgetést! Szeretnék tanulni Tőled! Kedves leghűségesebb követőim, már csak 3 nap! Tartsatok ki! Szép estét!

Íme a videó »

Santiago de Compostela – Vilaserio 38 km (1237 km) 923 emelkedés, 796 ereszkedés. Hőguta! Kivagyok! Mindent láthattok a videóban. Amikor Zsuzsával beszélgettem, még észnél voltam. A teológián volt osztálytársam. Ki gondolta volna akkor, hogy 50 évesen elveszti lelkész férjét, és ezzel együtt otthonát, munkáját is. Magára maradt 4-ből 3 kisebb gyermeke felnevelésével. Azt mondta, bármennyire nehéz volt, a tragédiával együtt vörös szőnyeget kapott. Igaz, mindig az utolsó percben, de megoldódtak a gondok. Lett lakás, lett munka, és sorban kirepültek a gyerekek. Tette a dolgát, magtanult önálló lenni. Muszáj volt a gyermekek miatt. Gyásztanácsadói képzést végzett el. Ez segítette feldolgozni saját gyászát. Az ő szájából hitelesen hangzik: a legnagyobb örömöm maga a létezés! Nekem is azt mondta útravalóul: Merj létezni! CSAK létezni! Köszönöm, Zsuzsa, hogy időt szakítottál rám. Folytatjuk a beszélgetést! Szeretnék tanulni Tőled! Kedves leghűségesebb követőim, már csak 3 nap! Tartsatok ki! Szép estét!

Íme a videó »

Vilaserio – Hospital 27 km (1264 km), 532 emelkedés, 540 ereszkedés. A hőség fokozódott, de ma fegyelmezett voltam, csak útközben beszélgettem, és nem 38, csak 27 km-t kellett gyalogolni. Azért annak örültem, hogy a 800 métert a szállás és a bár közt, ahol be kell jelentkezni, és ahol a vacsora van, azt nem kell megtennem 3-szor, mert kocsival elszállítanak. Ma türelmetlen voltam kicsit, de rajtakaptam magam, és újra bele tudtam feledkezni a szépségekbe. A vendégem pedig Magdi volt. Őt a Sziszkiben ismertem meg, és első perctől megszerettem. Sok bennünk a közös, ami a munkatempót, teherbírást, problémamegoldást, szervező készséget illeti. Amikor az igazgató át akarta adni a stafétát nekem, egyetlen feltételem volt, hogy Magdi, aki az elődöm volt az igazgatóhelyettesi poszton, vállalja újra el a pozíciót. Nagyon vártam a hívását, hogy mi lesz a sorsom/sorsunk. A férjével akart erről egyeztetni, aki későn jött haza. Végre szólt a mobilom, és elhangzott az azóta sokszor emlegetett mondat: “Alád beülök!” Persze sosem alattam ült, mindig mellettem. Nélküle nem ment volna! Nélküle nem lett volna az a biztonságosan izgalmas kaland! Ezt vele szerettem megélni! Magdinak az elfogadást kellett megtanulnia. El kellett fogadnia, hogy nem lehet saját gyermeke, ezért örökbefogadott kettőt. El kellett fogadnia, hogy nem mindenki rendelkezik olyan képességekkel, mint ő, és hogy minden ember, kolléga, gyermek egyéni bánásmódot igényel. Végül nem csak elfogadta, hanem beleállt, és kihívásként tekintett erre. Olyan tanulót segített bekerülni az egyetemre, akinek ez szinte lehetetlen volt, minden évben jótékonysági alkalmat szervezett Mikuláskor a kisegítő iskolába járó gyermekek megsegítésére, amibe belevonta az egész középiskolát. Végül elfogadta azt is, hogy az igazságnál sokszor fontosabb a békesség. Már nem akar mindem csatát megvívni akkor sem, ha biztos lenne a győzelem. Amit nekem most árult el az az, hogy azért is szeret, mert tükröt tartok neki, amibe belenézve olyanná változik, amilyenné szeretne. Drága Barátnőm! Sose hittem volna, hogy az ötvenes éveimben még lehet új barátom. De milyen jó, hogy igen!!! Köszönöm, hogy 11 éve társam vagy jóban, rosszban! Mennyivel szegényebb lenne az életem Nélküled! Köszönöm, hogy engem is elfogadsz olyannak, amilyen vagyok! Szerintem azért változtál az elfogadás irányába, amiért anno egyből megszerettelek: a hatalmas szíved miatt! Kedves kitartó Camino Csapatom, holnap meglátjuk az óceánt Azzal a reménységgel indultam, hogy sikerül parttól-partig jutni. És már csak egy napi járóföldre van a part! Menjünk együtt arany naplementét nézni! Szép estét!

Íme a videó »

Hospital – Muxia 30+6 km (1300 km) 472 emelkedés, 714 ereszkedés. Ötkor már úton voltam. Végül ma nem volt hőség, helyette kétszer is kis eső. Végre itt a tenger! A videóban láthatjátok. Egyre tisztább az ég. Reménykedem az arany naplementében. Mivel 22 óra után megy le a Nap, csak a holnapi videóba tudom betenni. Mára tartogattam a Márk bencés perjellel folytatott beszélgetés összefoglalóját. Az utolsó vasárnapra… Mit keres egy egyházi méltóság a Caminon? De ne általánosítsunk! Mit keres Márk itt? Isten közelségét szeretné az Úton megtapasztalni. A Cruz de Ferronál a belső szabadságát akadályozó dolgait tette le szimbolikusan. Arra törekszik, hogy ne képzelje el a jövőjét, ne erőltesse saját akaratát, hanem engedje beteljesedni Isten tervét az életével. Az együtt megtett km-ek alatt dióhéjban elmeséltem az életem. Kérdeztem tőle, hogy ez alapján mi jut eszébe velem kapcsolatban. A válasz az volt, hogy az, hogy a gondviselés folyamatosan velem volt. Isten végig mellettem lépkedett. Jó ezt hallani egy bencés perjel szájából. Bár nyílván tudom, de melegséggel töltött el. Vannak más kérdéseim is, melyekre eleddig nem kaptam választ, vagy ha igen, nem értettem meg, nem adták meg a belső nyugalmat. Hosszan sorolhatnám, de a gyökerük arra vezethető vissza, hogy miért van szenvedés egy mindenható, szerető Isten alkotta világban? A válasz, ami itt ezen az Úton végre megérkezett hozzám az, hogy Istennek valamiért nagyon fontos a szenvedés. Annyira, hogy a lehető legmélyebben kivette részét belőle. A szenvedés érték. Többet most még ebből nem érthetünk. Azon töprengtem a beszélgetésünk utáni napon, hogy coachként mindig felhívom a figyelmet arra, hogy ami szembe jön, azon nem tudunk változtatni, de azon igen, ahogy hozzáállunk. Akkor én miért a megválaszolatlan kérdéseimen rugózok, dacolok, toporzékolok Isten előtt? Amikor fókuszálhatok arra is, ami nyilvánvaló: végig mellettem volt! A döntés az enyém! És úgy döntöttem, hogy a titkok kérdőjele helyett a hitbéli bizalom felkiáltójelére fókuszálok. Úgy indultam az Útra, hogy elég pimaszul azt mondtam Istennek: nálad pattog a labda, küldj jelet, adj válaszokat! Már majdnem vége volt az Útnak, amikor egy hajnalon Márk perjel pont akkor haladt el azon a 10 méteren, ami a szállásom előtt belátható volt a sötétben, amikor kiléptem az ajtón. Késztetést éreztem, hogy megszólítsam, ami fura volt számomra. Hajnalban nem szoktam ismerkedni, csak gyorsan indulok. Mégis megtettem. Isten küldte Őt, mert jelet kértem. Amit kaptam, hitet ad, nem tudást. Nyugalmat, nem színről színre látást. Ó mennyit tudnék meg beszélni mindarról, ami most leülepedett! Majd a könyvben! Kedves Márk, köszönöm a betoppanásod Istennek, a kedvességed, nyitottságod Neked! Legyen áldott a szolgálatod! Biztos vagyok benne , hogy sikerült kijárnod, amiért jöttél. A bicskád pedig Érden átveheted, amikor is egy jót nosztalgiázunk az Úttal kapcsolatban! Kedves Csapatom! Holnap érünk a Világ Végére! Jó lesz együtt megtenni az utolsó lépéseket! Szép estét!

Íme a videó »

Muxia – Fisterra 30+ 10 km 1340 km 1050 emelkedés. A tegnapi naplementét itt láthatjátok. Úton a világítótoronyhoz teszem fel a videót. A mai naplemente holnap következik. A többi szépség a videóban. Ma Irénke nénivel beszélgettem képzeletben. A testnevelés tanárnőm volt. A szív alakú követ, amit idáig hoztam, bemosta az óceán. Irénke néniről megtudtuk, hogy meghalt a vőlegénye az esküvő előtt. Hűséges maradt hozzá egész életében, és többet nem vágatta le a haját. Amikor mi megismertük, már fenékig ért. Irénkés – mert így hívtuk valamiért -, vigyázott az egészségünkre. Havonta megmérte a súlyunk, de mindig tapintatos volt. Annyi sportra megtanított minket! Főleg kosarazni. Szép eredményeket értünk el. Egyszer volt beteg a 4 év alatt, és azon a meccsen, ami a távollétében volt, dobtam először és utoljára életemben a félpályáról egy kosarat. Nem tudtam örülni neki, mert nem látta. Ebben minden venne van! Köszönöm az utolsó beszélgetést, drága Irénke néni, a 45 éves érettségi találkozón. Egymás mellett ültünk, és a Caminóról kérdezett. Tele volt élettel, tervekkel! Saját túráiról mesélt. Nem hittem, hogy utoljára látom… Kedves Csapatom! Mára búcsúzom! Szép estét!

Íme a videó »

Fisterra – Santiago busszal, Santiago – Lavacolla 12 km gyalog (1352 km). Itt a vége. Ma még elsétáltam véle. A videóban a tegnapi naplemente. Az utolsó tucat kilométert magamba fordulva tettem meg. A szállásról jelentkeztem be újra. Pakolászom. Próbálom felfogni, hogy holnap este már otthon leszek. Ma Mártival beszélgettem. Vele szakmai kapcsolataim is voltak, hiszen mindketten szakértők voltunk, de leginkább a református gyökereink hoztak közel egymáshoz. Nagy tisztelője vagyok mert egy rendkívül finom, kreatív, lelkiismeretes, jóságot és melegséget sugárzó, nyitott és kedves embernek tartom. Megosztotta velem, hogy a napjait igeolvasással, elmélyült imádsággal kezdi, hogy feltöltekezzen Istennel. Keresi azokat az alkalmakat, ahol megérzi Isten ölelését. Arra törekszik, hogy a hétköznapokban is megmaradjon ebben az ölelésben. A “hegyen lét érzését” , a minősített időben levést szeretné megélni folyamatosan. Ehhez kapcsolódott a nekem szánt útravaló is, hiszen az utam is minősített idő, Isten keresés. Azt kívánta, hogy bennem is maradjon meg a megépített út. A megérkezettségem gyermeki mosolya legyen ott a lelkemben. Igét is küldött: “Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. Nem lesz ott oroszlán, nem járnak rajta ragadozók, eggyel sem találkoznak ott, hanem a megváltottak fognak járni rajta.” Ézsaiás 35. Köszönöm, Márti, hogy végig velem voltál. Sokat jelentett! Kívánom, hogy mindketten meg tudjunk maradni a feltöltöttségben! Kedves Camino Útitársaim! Mára szép estét! Holnap még jelentkezem, ha földet értem!

Íme a videó »

Lavacolla – Santiago reptér 5 km (1357 km). Már itthonról. A többi a videóban. Köszönöm, hogy együtt éltük végig ezt az 50 helyett 49 napot. Akikkel nem sikerült beszélgetni, jövőre folytatjuk. Japán fele kacsingatok. Várom a jeleket! Ma Piri tartott szóval a barcelonai reptéren. Sóskúton volt kolléganőm. Tiszteltem elhivatottságát, lelkiismeretességét. Nem beszélve a süteményeiről!!! Azt mesélte, hogy egy fiatalkori rossz döntését megbánva lett belőle támogató ember. Igen, van hogy áldást hordoz egy hibánk, és sokkal több jó származik belőle. Azt még mindig tanulnia kell, hogy saját magával elégedett legyen. A könyörtelen mércék sémája sokunkat gyötör ebből a korosztályból, de lehet rajta változtatni. Utolsó útravalóm tőle az, hogy folytassam így tovább! Ennél jobb végszót nem is kaphattam volna! Köszönöm, drága Piri! Így teszek! Neked pedig tevékeny és élményekben gazdag nyugdíjas éveket kívánok! Kedves Camino Csapatom! Most búcsúzom! Többen jeleztétek, hogy szervezzek egy rövidebb Caminot, amire el lehet jönni velem. Jelentkezni fogok, ha megszületik a fejemben hogy és mint! Addig is kívánok Nektek szép nyarat sok szeretettel! Buen Camino a Ti Útjaitokra!

Íme a videó »